Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

80 BAKAY KORNÉL 568-tól 626-ig korai avarkor, 626-tól 791-ig avarkor (és semmiképpen sem ,,középső avarkor", bármennyire is igyekeznek elfogadtatni ezt a nyakatekert megfogalmazást,

89 hiszen nem használhatunk „középső középkor", vagy „középső Árpád-kor" kifejezéseket sem), s 791-től 896-ig késői avarkor. Ezeket a korszak megnevezéseket azonban — megítélésem szerint — egyes temetőkre használni nem helyénvaló, tekintettel arra, hogy a temetők nagyobb részét folyamatosan használták a VI. század végétől a IX. századig. Az avarok 568-tól 626-ig csaknem szünet nélkül hadban álltak a bizánciakkal. Az avar katonai akciók igen gazdag zsákmányt és nagy adókat eredményeztek. Gyakran követeltek évi 100 000 aranyat

90 s ezt még mindig megtetőzték a fosztogató zsákmányolások, amelyek során nem kímélték a templomi kegyszereket sem.

91 Az avarok kagánjait „sok és nagy ajándékokkal" halmozták el. Mindenesetre erősen eltért az avarok politikája kelet és nyugat felé, bár a gazdagságukat mindkét irányból egyaránt növelték. Az avar uralom első hét évtizedének eseményeit tárgyaló írott források

92 egyértelműen szólnak az avarok alávetett népeiről és azok keserű sorsáról is. A szlávokat minden bizonnyal az avarok hozták magukkal, a gepidákat azonban a Kárpát-medencében igázták le. Jordanes szerint a gepidák a Tisza, a Duna és az Olt között laktak.

93 Nagyon is helyesen vette észre Nagy Géza azt, hogy a gepidákat az avarok mentették meg a teljes kipusztulástól — a longobárdok öldökléseitől - azáltal, hogy szolgáikká tették őket.

94 Paulus Diaconus külön is megemlíti, hogy az avarok keményen bántak a legyőzött gepidákkal. Nem lehet kétséges, hogy az avarok segédnépei között nagyszámban szerepeltek kuturgurok, hiszen 568-ban 10 000 kuturgurt vet be Baján kagán Sirmium ostromlására, akikről gőgösen úgy nyilatkozott - legalább is Menandros szerint

95 -, hogy ezekért az emberekért nem kár, ha elesnek. Függetlenül attól, hogy a kuturgurok 582-ig vagy 630 körűiig éltek a Kárpát-medencében,

90 komoly szerepük kellett legyen az avarkor korai fázisában, hiszen az avarok elleni nagy felkelésnek egyik fontos népe volt. A szüntelen avar-bizánci háborúskodás első, közel 25 esztendejében az avarok abszolút fölényben voltak, az 591. évi perzsa-bizánci békekötés után azonban a mérleg nyelve Bizánc felé billent. Az avarok egyik súlyos vereséget a másik után szenvedik el, s bár átmeneti sikereik is vannak, 626-ban döntő és súlyos vereséget szenved egy nagy avar sereg Konstantinápolynál. Az avar kaganátus hatalmának hirtelen megroppanása tette lehetővé az eddig alávetett népek felkelését, amely azután teljesen szétzilálta az avar birodalom belső erejét is. 623-24-ben lobbantak fel a felkelések első lángjai a vendek és a karantánok körében, akiknek a vezére Samo frank kereskedő lett. Nem kétséges, hogy a nyugati szlávok felkelését az avarok súlyos elnyomása váltotta ki. A történészek egyet értenek abban, amit Boba Imre így foglalt össze: „The presence of the Avars was indisputably a burden for many Slavs in Central Europe in regions surrouding the nomadic habitats."

97 Az avar uralom azonban nemcsak teher, de kegyetlen megpróbáltatás is voit a vendeknek, a cseheknek, a morváknak, a szlovákoknak, a szlovéneknek, a horvátoknak és a szerbeknek.

98 Samo haláláig (660-ig) meg tudták őrizni a szlávok a függetlenségüket, sőt nemcsak az avarok, de a frankok ellen is támadásokat vezettek. I. Dagobert halála után (638) tovább erősödött a hatalmuk. A felkelés okait vizsgálva feltétlen hitelt érdemlőnek kell tartanunk mind az orosz őskrónika,

99

mind Fredegar leírását.

100 Különösen figyelmet érdemel Fredegar egyik mondata, mely szerint az „avarok minden évben a szlávokkal töltötték a telet, asszonyaikkal és lányaikkal háltak és ráadásul a szlávok adót fizettek és sok más terhet elviseltek. A szláv asszonyoktól és lányoktól született avar fiak végül elviselhetetlennek találták ezt a megalázó elnyomást, megtagadták uraiknak az engedelmességet és fellázadtak. Megdöbbentő volt a vendek által kardélre hányt avarok száma."

101 Megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy Samo állama nagy kiterjedésű volt

102 s minden bizonynyal érződött hatása Pannóniában is. Annál is inkább feltehető ez, mivel 630-ban felkeltek a kuturgur-bolgárok is, akik oly nagy erőt képviseltek, hogy az elhunyt kagán helyére is maguk közül akartak választani.

103 A VII. század első harmadában tehát a Kárpátmedence egész területén - az avarok egyes gócpontjai kivételével - a lázadó segéd vagy szolganépek kerekedtek felül. A Dunántúlon Samo népe, a Tisza-vidékén a gepidák és különböző bolgár népek ragadták magukhoz a hatalmat és nyilvánvalóan mindenfelé gyújtogattak, fosztogattak és te89. SZABÓ J. GY., EMÉ 6 (1968) 42., 13. j. 90. SZÁDECZKY KARDOSS S„ AT 17 (1970) 129. 91. Uo. 138. 92. DEÉR J., Karl der G rosse und der Untergang des Awarenreiches. Düsseldorf 1965, 731—740. — KOLLAUTZ A., SAUSAV 16 (1968) — SZADECZKY KARDOSS S., AT 17 (1970) 126—147. 93. KOLLAUTZ A., SAUSAV 16 (1968) 142. 94. NAGY G., A magyar nemzet története I. Budapest 1895. 337. 95- DEÉR 1965, 737. 96. SIMONYI D., AAH 10 (1959) 229-242. - AÉ 91 (1964) 194-199. 97. BOBA I., Nomads, Northmen and Slavs Eastern Europe in the ninth century. Wiesbaden 1967, 43. 98. FUGEDI E., AÉ 75 (1946-48) 312. 99. HODINKA A., Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest 1916. Ю0. FUGEDI E., AÉ 75 (1946-48) 318. 101. BOBA 1967, 45. 102. PREIDEL H„ SF 11 (1952) 33-45. 103. ALFÖLDI A., ESA 9 (1934) 293.