Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY NÉPBALLADÁI 191 Uram édes uram! Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon kopácsolnak? Kincsem feleségem! Az annak az oka, Ha egy lányt férjhez adnak, Bútort csináltatnak. Kincsem feleségem! Vedd rád fehér ruhád, Én is rám veszem A fekete gyászruhám. Kincsem feleségem! Neked harangoznak. A kopácsolással Koporsót csinálnak. Uram édes uram! Adj egy fertály órát, Hadd láthassam egyszer Kis falum határát. ,,A leány apja gazdag uzsorás volt, akitől a szomszéd faluból egy legény vett fel pénzt uzsorakamatra. Az öreg férjhez akarta adni a lányát és azt a fiatalembert szemelte ki, és elengedi az adósságát a legénynek, ha elveszi a leányt. Bár a fiú mást szeretett, de, hogy az adósságtól szabaduljon, feleségül vette a lányt és elvitte falujába, ahol viszont meggyilkolta a leányt. Így akart szabadulni a lánytól és az adósságtól is." Siófok (Zics) Gasparics Józsefné, Máj Teréz, 1927. E. Fia-rabolta anya 1. (Altatódal) Alugyál babuska, Szép török babuska. Nekem izs volt egyszer Egy szép babuska. Elvitte ja török, Elvitte ja török, Most is megismerném Szöme szömöréről, Karja fehéréről. Alugyál babuska, Szép török babuska. „Ez igaz vót ám. Történelembő olvastam . . . Asztán akkor a tiját, őtet rabolta el a török... Asztán akkor főhúszta a karját, a gyerek, és ëgy nagy fehér jel vót itt... És rátalált a fijára. Akkor nagy-nagy estét tartott a fija és ott maratt, mint édesanyja . . . Észtet én óvastam, ilyen altatódalt. . . Úgy olvastam ëty könyvbű. Odahaza vót édesapámnak annyi könyve, ëty póccával: a zujtestamentom az ótestamentom .. . Édesapám parasztember vót. Helëttës bíró volt. Ijen előjáróféle, szegény ember vót..." — A fia hogy került fogságba? — „Fokságba esett, ott megnősült... A zédesannyát meg kitoloncúták, a magyarokat, és ki erre ment, ki arra ment ugye. A törökök elől bujdostak. Asztán nagyon jó volt a za gyerek és mëkfogatta dajkának a zöregmamat, s ászt monta neki, hogy ne sírjon itt a kapuba, bevezette a mamát. Ott étlen pusztulna, és ászt mondta neki, hogy beviszi és id lëhet nála, mer van kisbaba, maj dajkálja. Asztán hát od vót a mama dajka. Asztán mikor ringatta a kisgyereket észt szokta neki dudúgatni." Igal, Vajda Józsefné, 1905. A halálraítélt húga 1. (Fehér László) Fehér László lovat lopott A tiroli hegyek alatt, Fehér László lovat lopott A tiroli hegyek alatt. Mëktutta ezt Fehér Anna, Hogy a báttya fogva vala, Mëktutta ezt Fehér Anna, Hogy a báttya fogva vala. Fog bë kocsis a lovakat, Rakj mellém sok aranyokat, Fog bë kocsis a lovakat, Rakj mellém sok aranyokat. Agyonisten hadnagy uram! Fogad isten Fehér Anna! Agyonisten hadnagy uram! Fogad isten Fehér Anna! A bátyámat kiváttonám, Ha aranyér, ha ezüstér, A bátyámat kiváttonám, Ha aranyér, ha ezüstér. A bátyádat én kijadom, Ha egy éjjel velem alszol. A bátyádat én kijadom, Ha egy éjjel velem hálnál. Nem szólt erre Fehér Anna, Elsétál a fojosóra, Fojosórul a rostéjra, Onnan beszőtt a báttyának. Édës bátyám kiváttolak, A hadnaggyal vele hálok, Édës bátyám kiváttolak, A hadnaggyal vele hálok. Ej/ ne hájj véle a huncuttal, Az akasztanivalóval, Szüzességedet elveszi, Bátyád fejét levéteti. Ej/ nem szót erre Fehér Anna, Elsétál a fojosóra, Fojosórul a szobára, Fölfeküdt a nyoszolyára.