Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

192 Ej/ aluszol-ë Fehér Anna? Pihentél-ë Fehér Anna? Nem aluszom, nem nyukhatom, Mert sok lánc zörgését hallom. Csak aluggyál, csak nyugoggyál, Bátyádrul ne gondolkoggyál, A bátyád a jobb kéz felől, Barátja meg bal kéz felől. Átkozott légy hadnagy uram, Víz előtted föláradjon, Mozsdóvized vérré váljon, Türülköződ lobbot vessen, A jó isten meg ne ménesen, Igal, Máté Jázsefné, 1905. 2. (Az igali hegyek alatt) Az igali hëgyëk alatt Fehér László lovat lopott. A vármegye mëkhallotta, Szegény Lászlót el is fokta. Mëktutta a Fehér Anna, Mëktutta a Fehér Anna, Fog bë kocsis a lovakat, Elvisszük az aranyokat. Agyonisten hadnagy uram! Fogaggy isten édës lányom! Mi ja bajod édës lányom? Maj megmondom hadnagy uram. A bátyámat kiváttonám, Kijadom én édës lányom, Ha egy éjjel velem halász. Fehér Anna nem szól arra, Elfordul a fojosóra, Fojosórul vas-rostéra, Hol talála a báttyára. Agyonisten édës bátyám! Fogadd isten szép Annuskám! Kiváttolak édës bátyám, Hadnagy úrral véle hálván. Ne háj vele a huncfuttal, Az akasztanivalóval, Szüzességed is elveszi, Bátyád fejét leveteti. Fehér Anna nem szól arra, Elfordul a fojosóra, Fojosórul a szobára, Sírva mén a nyoszolyára. Aluszol-ë Fehér Anna Lelkëmatta gyöngyvijola? Nem aluszok, nem nyukhatok, (fier sok lánczörgést hallgatok, Béresejim fát hordanak, Azok ollármáva vannak. Aluszol-ë Fehér Anna Lelkëmatta gyöngyvijola? Nem aluszok, nem nyukhatok, Mer a nagy lánczörgést hallom. ÁRPÁD Aluhacc már. aluhacc már, A bátyádnak vége van már. Kivitték a faluvégre, Az akasztófa tövébe. Átkozott légy hadnagy uram, Százezerszer hadnagy uram, Kis pej lovad, hogy ledobjon, És halálig letiporjon. Törülköződ lobbot vessen, A jó isten meg se ménesen. Igei, Vajda Józsefné, 1905. 3. (Fehér László) Fehér László lovat lopott A fekete halom alatt. Nagyot durrant ostorával, Felhallik a Gem várába. A csendőrök észt megtutták, Vallatóra szállították, Van-e apád, van-e anyád, Van-e gyönyörű hugocskád? Nincsen anyám, nincsen apám, Van egy gyönyörű hugocskám, Kinek neve Fehér Anna, Fen lakik a Gem várába. Mikor Anna észt megtutta, Hogy a báttya el van fogva, Leszalad az istálóba, Az istáló ajtajába. Fog be kocsis a lovakat, Rakjál rája színaranyat, Most indulunk a nagy útra, Laci bátyám vakságára. Bíró uram, bíró uram! Hoztam neked szín-aranyat, Hosztam neked szín-aranyat, Babadicsd meg a bátyámat. Nem kell nékem az aranyad, Háljál velem az éjszaka, Háljál velem az éjszaka, Szabad lesz ő eggy órára. Erre Anna eggyet se szóll, Végigsétál a folyosón. Folyosóról folyosóra, Le a börtön ajtajára. Fehér Laci édes bátyám! Alszol-e, vagy ébren vagy tán? Nem aluszom, ébren vagyok, Csak felőled álmodozók. Ász mondta a bíró uram, Háljak véle a zéjszaka, Háljak véle a zéjszaka, Szabad leszel egy órára. Ne hájj véle a disznóval, Az akasztanivalóval.