Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Matolcsi János: Balaton környéki avar lovak

BALATON KÖRNYÉKI AVAR LOVAK 105 38. Káptalantóti, 34. lósír. - Grab 34. Pferdebestattung. tattuk - természetesen vannak jellegzetes különbségek, de azok nem olyan mértékűek, hogy bármely vonatkozásban is túl lépnének a típusra jellemző ismérvek körén. Hogy a típuson belül statisztikailag elhatárolható csoportok körvonalai kezdenek kialakulni, az magyarázható az avar lelőhelyek korának időbeli eltolódásaival, az újabb és újabb avar hullámokkal érkező lópopulációk hatásával, az állatok akklimatizációjának, esetleg a helyi lóállománnyal való keveredésnek különböző mértékével. Az avar temetők hátaslovainak nagy többsége hím állatnak tűnik. Az egyoldalúnak látszó meghatározás mögött a kasztrált állapot felismerésének biológiailag megokolható nehézségei rejlenek. Ez a körülmény különösen figyelemre méltóvá teszi В ö к önyi Sándornak azt a feltételezését, hogy az ős- és koratörténeti sírok ún. ,,csődörei" között sok lehetett a heréltek száma.

36 A feltételezés jogosságának megítélése végett elegendő csak arra gondolni, hogy a herélteket, mint nyugodtabb vérmérsékletű és könnyen kormányozható hátaslovakat a 36. BÖKÖNY! S., Untersuchung der Pferd es к« I ette des bayerischen Gräberfeldes von Linz-Zizlau I. Naturlegújabb időkig előnyben részesítették a ménekkel szemben. A mi Balaton környéki leleteink is ezt a tendenciát sejtetik, mert vannak közöttük nem egészen kifejlett lovak, hosszú végtagcsontokkal, amelyeken az epiphysisek még nem, vagy csak részben csontosodtak el. Rendszerint ezek a fiatalkori herélés jegyei s azt mutatják, hogy az ivartalanított állatok csöves csontjai tovább nőnek és megnyúlíabbak lesznek. A népvándorláskor lovait gyakran hasonlítják az altáji lovakhoz, mégpedig leginkább az altáji kurgánok szkíta lovaihoz, minthogy azokról van a legtöbb adat. Magunk is tettünk ilyen utalásokat

1 bizonyos jellegvonások tovább élésének hangsúlyozása végett. A vaskori szkíta lovakat és a népvándorlás időszakának lovait ugyanis, mint a lótörténet sokezer éves folyamatának két nagy láncszemét foghatjuk fel. Csakhogy a szkíta és az avar lovak között másfél ezer év van, amely másfél ezer év némileg változtatott az állatok testformáján. A változások részben kitűnnek a marmagasság különbségeiből, az avar lovak alacsonyabb voltából, de még inkább kitűnnek a csontok és a testrészek arányainak lényeges eltéréseiből. A változások egyik bizonyítéka a marmagasságot bemutató 14. táblázatban látható, ahol például a humerus hossza alapján számított marmagasság sokkal kisebb az egyéb csontok hosszából számított értékeknél. Ez a több szerző által észrevételezett jelenség talán nem az altáji lovak csontarányainak figyelembevételével kidolgozott módszer hibáját, hanem a lovak változékonyságát és testarányainak a szkíta kor óta bekövetkezett megváltozását bizonyítja. Tulajdonképpen a humerus megrövidüléséről van szó, miután a mi lovainkon az nem éri el a marmagasság 21%at

. az altáji kurgánok lovain viszont mindig meghaladja azt. Az ilyen példák még szaporíthatok lennének, de nem kívánunk olyan látszatot kelteni, mintha a szkíta lovak nem lettek volna az avar lovakkal azonos típusúak. Már korábban utaltunk arra, hogy a népvándorláskori avar lovak és a szkíta lovak között nemcsak típusazonosságot, hanem genetikai kapcsolatokat tételezünk fel, amennyiben az avar lovakat jórészt a szkíta lovak utódainak tekintjük.

37 A mostani vizsgálat is megerősítette, hogy az avar lovak alkatilag annyiban térnek el szkíta őseiktől, amennyi változást a közöttük levő másfél ezer év, a földrajzilag eltérő környezet hatása és más populációkkal való keveredés idézett elő rajtuk. Végeredményben az avar lovak alkotják a keleti lovakat jellemző nagyfokú variabilitás folytán kialakult változatok, illetőleg csoportok egyikét. Maío/cs/ János kundliches Jahrbuch der Stadt Linz. 1965. 14. 37. MATOLCSI 1968, 94—102.