Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Matolcsi János: Balaton környéki avar lovak

BALATON KÖRNYÉKI AVAR LOVAK 89 XLVIII. Lapockák - Schulterstücke. A: Z-18; В Z-34; C: K-20; D: K-21 ; E: K-38. ZAMÁRDI 23. SÍR (Z-23) A sírban lókoponyának néhány töredéke (homlokcsont-darab, falcsont-darab) fordult elő, de ezekről kiderült, hogy a 18. sír lovához tartoznak. Volt a sírban még egy szarvasmarha-zápfog a felső állcsontból. ZAMÁRDI 34. SÍR (Z-34) Lósír. A lovat fejjel K-i irányban temették el. Koponyája a mandibulával együtt összetört. A maxilla jobb oldali teste a zápfogsorral, a mandibulából a bal oldali test szintén a zápfogsorral maradt meg, a többi fogat egyenként lehetett összeszedni. A maxillatöredékeken zöld oxidációs nyomok jelzik a lószerszámveretek helyét a jobb és a bal oldalon. Feltehetően ilyen nyomok lennének a koponya felső részén is, ha annak csontjai megvolnának, mintahogy ilyenek voltak észlelhetők a medencecsont, a jobb oldali femur és a tibia lateralis felületén. A törzs és a végtagok csontjai porózusak, a csigolyák, bordák, a szegycsont és a medencecsont töredékekben maradtak meg. A csigolyákon az izületi porcok erősen kopottak. A 4. és az 5. ágyékcsigolya teljesen összenőtt s a két csigolya csatlakozásánál az exostosistól szerkezetileg különböző diónyi nagyságú csontdudor van a csigolyatest bal oldalán. Valószínűleg spondylarthritis ankylopoeticának nevezett megbetegedéssel van dolgunk, amelyet a csigolyák közötti izületek gyulladása váltott ki.

4 Ilyen jelenséget mutatott ki A. von den Driesch szintén VII—VIII. századi bajor lovakon.

5 A csigolyatest felületével azonos szerkezetű elváltozás a gyulladásos megbetegedésen kívül talán valamilyen kapcsolatban van az állat terhelésével, amelyre nem csak a pathologikus jelenség helye miatt, hanem a hát- és ágyékcsigolyák tövisnyúlványainak görbülete miatt is gondolhatunk. A végtagcsontokon az izomtapadási helyek, dudorok igen erőteljesek, a tapadásra szolgáló érdes felületek kiterjedtek, ezek erős igénybe vételre és talán igázásra, vagy másféle teherhordásra mutatnak. Az egész csontváz az állat elhasználtságának benyomását kelti. A íó életkora 17 év lehetett. A metszőfogak kopottsága alapján tett kormeghatározást alátámasztja az előzápfogak és zápfogak feltűnő rövidsége, továbbá a metacarpus III. és II. hosszanti összenövése. Anatómiai érdekesség, hogy az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont csatlakozó izületi felületei feltűnően asszimetrikusak, a jobb oldali izületi 4. TASNÁDI KUBACSKA A., Az ősállatok pathológiája. Budapest 1960, 184. 5. VON DEN DRIESCH—KARPF A., BV 32 (19Ó7) 187.