Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Irodalom - Bakay, Kornél: A Točik, Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslawakei, 1968 - Kiszely, István: H. Bach-s. Dusek, Slawen in Thüringen. 1971

RECENZIÓ 369 előbb elpusztulnia. E kérdéskör régészeti adatolásában Dienes munkássága úttörő. Szerencsésnek tartjuk a könyv befejezését, melyben a szerző a legújabb történeti kutatásokat összefoglalva a honfoglaló magyarság X. századi történetét európai keretekbe helyezi, kijelöli helyét és jelentőségét a X. századi államalakulások folyamatában. Dicséret illeti a kiadót a szép kivitelért, de a hároméves átfutási időért már nem. örülünk annak is, hogy e komoly tudományos igényű munka majdnem 8000-es példányszámban jelenhetett meg. De annak mégsem, hogy nagyobb vásárlóközönségre számíthattak volna, a téma alapján ez várható volt. Bizonyítja ezt az, hogy a megjelenés után hat héttel már nem lehetett magyar nyelvű példányt vásárolni, örülünk annak is, hogy három világnyelven a külföldi tudományosság is tudomást szerezhet legújabb eredményeinkről (honfoglaláskori kutatásunk történetében első ízben).- Ez talán segítségül lesz abban is, hogy őstörténeti csodabogarak kevesebb hitelt kapnak a jövőben. Végezetül a legmagasabb elismerés illeti a kötet rajzait, id. Dienes István művészi munkáit, és a fényképek színvonalát. Csupán azt fájlaljuk, hogy a honfoglalók köznépének egyszerű bronz ékszerei nem kaptak helyet az illusztrációs anyagban. Ш Mesterházy Károly Anton Toĉik, Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei Archaeologica Slovaca — Catalogi. Instituti Archeologici Nitriensis Academiae Sc. Slovacae. Tomus III, Bratislava 1968. p. 64, Taf. 69. A Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete 1968-ban új sorozattal gazdagította szakirodalmunkat. Az eddig megjelent első három kötetből világosan látszik, hogy a Catalogi-nak nevezett sorozat elsődleges célja valóban az anyagközlés. A modern módszerekkel feltárt nagy avar temetők (Tomus I. Holiare — Alsógellér, iomus II. Ŝturovo - Pánkány) teljes anyagának közzététele után az eddigi kötetek szerzője és a sorozat szerkesztője. A. Toĉik elkészítette Délnyugat-Szlovákia honfoglaló magyar temetőit bemutató harmadik kötetet. Kétségtelen, hogy a magyar régészettudomány számára a harmadik kötet a legbecsesebb, nemcsak azért, mert a számunkra eddig többnyire hozzáférhetetlen magyar temetők közkinccsé válhatnak, hanem azért is, mert a Duna-menti népek együttműködése kiemelkedő példájának tekintjük ezt a munkát. Anton Toĉik régészeti és tudományszervezési tevékenységét a magyar kollégák mindig nagy elismerésben részesítették. A honfoglaló magyarság X. századi szállásterületei a Dunától északra eső Kisalföld és Csallóköz területét is magukban foglalták, a korai magyar történet kutatásához tehát elengedhetetlenül szükséges ennek a vidéknek régészeti felderítése. Az utolsó 25 esztendőben nagyon kevés és gyakran igen hiányos adatunk volt csak. 1941 után, amikor is Szőke Béla közzétette a naszvadi (Nesvady) magyar sírokat, alig történtek kísérletek a délszlovákiai magyar emlékek összegzésére. 1954-ben a szlovákiai irodalmat és múzeumokat jól ismerő Szőke Béla 25 lelőhelyet sorolt fel (

AE 81 (

1954

) 123-), az anyagközlésre azonban nem volt lehetőség. 1962-ben a Kárpát-medence magyar honfoglalás- és kora-Árpád-kori sírleleteit tartalmazó leletkataszter (FEHÉR G.-ÉRY K.-KRALOVÁNSZKY A., RT 2 <1962» Csehszlovákia területéről 63 lelőhelyet említ meg. A leletanyag közvetlen tanulmányozásának hiánya azonban lépten-nyomon pontatlanságokat, félreértéseket eredményezett. Például a veresvári (Ĉervenik) magyar temetőnek csak 8 sírjáról beszél, holott 11 sírt tártak fel s a leletanyag sommás felsorolásából kimaradtak olyan fontos lelettípusok, mint az ezüst korongok vagy a vas sarló, lyen jellegű pontatlanság tapasztalható a hetényi (Chotin), a naszvadi (Nesvady), marcelházi (Marcelová) stb. lelőhelyeknél is. A Toĉik munkája 30 lelőhely anyagát tartalmazza s a 30 lelőhelyről 225 sír teljes és pontos leírását közli, túlnyomórészt temetőtérképekkel és sírrajzokkal együtt. 14 esetben magában álló vagy szórványos leleteket mutat be. 10 temető esetében nvndeddig még tájékoztató adatokkal sem nagyon rendelkeztünk. Az anyagközlés módszere egységes és világos. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a publikáció színvonaláról. Mivel 1969-ben módom volt az anyag nagy részét eredetiben is tanulmányozni, néhány észrevétel mégis ide kívánkozik. A kötet anyagának vizsgálata közben úgy tűnik, hogy a szerző sem tudott elszakadni a Hampel József által felállított etnikai csoportosítástól s a magyarság hagyatékának csak azokat a temetkezéseket tartja, amelyekben szablya, díszítő veretek, övveretek, íj, nyílhegyek, tegez, lótemetkezés stb. fordul elő, röviden: a rangosabb mellékletű sírokat. Ez a szemlélet eléggé általános még ma is a Kárpát-medencében (vö. Z. VINSKl., Alug з <1959> 105-), annak ellenére, hogy a magyar köznépi tömegek régészeti emlékanyagát az elmúlt évtized magyar kutatásai egyértelműen és biztonságosan meghatározzák. Feltehetően ez a szemlélet az oka annak, hogy Délnyugat-Szlovákia több X-XI. századi köznépi temetője kimaradt a kötetből (Pl. Molnos-Nitra-MIynarce 72 sírós köznépi temetője stb.) Nem teljesen érthető, hogy a fontos szentpéteri (Dolny Peter 11.) temetőnek miért csak 10 sírját mutatja be, hiszen M. Du se к feldolgozása nehezebben hozzáférhető (StZ H <1964> 197-222.) A rajzos táblák nem egészen pontosak és több helyütt a méretarányok is megtévesztőek. Pl. XXXII. t. 1-2: megközelítően feles arányban kicsinyítették, míg a nyílhegyek egyike (XXXII. t. 5.) eredeti nagyságban szerepel, a másik kettő (6-7) kb. 1,5 cm-rel kisebb az eredetinél. Ezek az apróságok gyakran lényeges kérdések eldöntői. A szentpéteri (Dolny Peter И.) temető 61. sírjában például mind a leírás (22. old.), mind az ábra (XIII. t. 2-8.) szerint 7 vas nyilcsúcs volt. M. Du se к is 7 nyílhegyről beszél (id. mű 208. old., 7. kép (6-12.), holott a XIII. t. 6-7. számú tárgyak tegez vasalásai, tehát a halott mellett csak 5 nyílhegy volt. (™. AAH 19 (1967) 124, 143.) Д nehézségeket az okozza, hogy amíg a XIII. t. 2-es nyílhegy eredeti nagyságú, a XIII. t. 8-as feles, a 6-7-es tegezvasalás pedig 1-2 cm-rel kisebbek az eredetinél. A rajzos bemutatásnak éppen az a legfőbb előnye, hogy többoldalú és arányos ábrázolást tesz lehetővé. Anton Toĉik könyve nagy nyeresége a Kárpát-medence régészeti kutatásának. Bakay Kornél Bach H.-Dusek S., Slawen in Thüringen. Geschichte, Kultur und Anthropologie im 10. bis 12. Jahrhundert. Nach dem Ausgrabungen bei Espenfeld. Weimar 1971, 265. o., 47 t. A thüringiai múzeumok kiadványainak sorozatában jelent meg Bach H. anthropológus és Dusek, S. régész közös nagy munkája az espenfeldi szláv temető komplex feldolgozása. A X. század elejétől XII. század közepéig használt temetőből 438 sírt tártak fel 1959-1965 között. A publikáció azon modern és komplex feldolgozások közé tartozik, amelyet szeretnénk mintaképül állítani minden temetőfeldolgozásnál. Még a tematika részletesebb ismertetése előtt két kiválóságát szeretném e munkának külön kihangsúlyozni: 1. á fejezet és mondanivalók, beleértve a képek és táblák arányos elosztását, szűkszavú mértéktartását; 2. a komplex régész-antropológus munkának tökéletes, egymást kiegészítő harmóniáját. A könyv természetszerűleg a régészeti résszel kezdődik, a temető fekvése, helyzete, sírok elhelyezkedése, tájolása, sírformák képezik e rövid bevezetést. Ezután a régész sorban tárgyalja a talált tárgyakat: gyűrűk, fülbevalók, gyöngyök, fa maradványok, kések, orsógombok, tűk, ékszerek összehasonlító leírása következik, majd ezután határozza meg számos éremlelet alapján a temető pontos kronoló-