Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - B.Perjés Judit Restaurátori feladatok a régészeti feltárásokon

310 В. PERJÉS JUDIT barcsi bödönhajó; lásd Magyar Kálmán tanulmányát ugyanebben a kötetben. LXXXI. t.) A Régészeti Kézikönyv még azt írja, hogy „hazai tapasztalataink nincsenek" a terepen maradó fák konzerválására. Az eltelt húsz év alatt egyre több olyan lelet került elő, amelyek a helyszínen maradtak és konzerválásukat ezért ott kellett megoldani.

43 A konzerválás sikere nagymértékben függ a lelet állapotától, az előkerülés és a konzerválás között eltelt időtől, az adott időjárási viszonyoktól. A helyszínen maradó tárgyat a konzerválás után is óvjuk az időjárás viszontagságaitól (csapadék, nap stb.). a) Több esetben használták az alkoholos karbamid gyantát/

1

'

1 b) Szalay Zoltán közlése alapján jobb eredményt értünk el karbamid, majd políészteres kezelést alkalmazva. c) Kisebb daraboknál jól használható a monomer MMA (metilmetakrilát) 1:1 acetonos oldatával

45 való átitatás. d) A New York állambeli George tóból kiemelt 200 éves csónakok konzerválását 100 mol. súlyú PEG (polietilénglikol) 50%-os vizes oldatával végezték.

46 e)E. Schroder nedves fánál a következőket ajánlja: formalinos vízben tartsuk pár napig: majd a vizet Xylamon BN Helle! cseréljük át.

47 Mozaik, falfestmény A mozaik felszedésének a módjával részletesen foglalkoztak már az elmúlt időkben.

48 A mozaikot a ritkán előforduló leletek közé sorolhatjuk. A felszedésnél eddig használt enyvet ma már helyettesíthetjük a kereskedelemben kapható műanyagalapú ragasztókkal (pl. PVB-6 stb.). A falfestmény esetében is legfontosabb a felszedés igen gondos módja. Hazánk területén előkerült leletek (elsősorban római-koriak) legtöbb esetben már nem az eredeti helyükön, a falon, hanem ledőlt, öszszetört állapotban a padlószinteken, így másod- vagy harmadlagos helyzetben kerülnek elő. Hogy a sok kis töredék összeállíthatóvá váljék, a felszedéskor végzett pontos és alapos megfigyelések szolgálhatnak alapul. 1962-ben Tác lll/a épület feltárása közben nagymennyiségű római falfestménytöredék került elő.

49 A helyszíni kezelésnél alkalmazott anyagokat a Központi Múzeumi Igazgatóság Technológiai Osztályának útmutatása alapján alkalmaztuk. Mintegy 3 m

2-nyi területen hat-hét rétegben szedtünk fel falfestményt. A falfestmény-töredékek egy része festett felületükkel lefelé feküdt. Ezek hátoldalát gipsszel fogtuk ősze. A festett felülettel felfelé néző töredékekre PVC-ragasztóval nylonfóliát ragasztottunk. így a kisebb töredékekből álló, de összefüggő töredékeket lehetőleg egyszerre tudtuk felszedni. A későbbiekben a fóliát a felületről oldószerrel (kloroform) távolítottuk el. Éz a módszer jól bevált azoknál a daraboknál, amelyeknél a felszedés után egy-két éven belül eltávolítottuk a fóliát a felületről. Azokon a darabokon, amelyek több évig álltak, a ragasztó ,,elöregedett", és így a fólia helyenként elvált a töredék felszínétől, sőt a festékréteget is magához fogta. Mivel a töredék állapota igen törékeny, porlékony volt, PBMA 0,5%-os oldatával itattuk át.

50 A felvett darabokat külön-külön kezelve, majd az egymáshoz illő darabokat összeválogatva, mind nagyobb összefüggő darabokat hoztunk létre. És csak ezután történhetett meg a falfelületek rekonstrukciója. A falfestmény-maradványok felszedésére vonatkozóan valamennyi esetre azonos módszerek még nem alakultak ki a hazai gyakorlatban, a külföldi tapasztalatok azonban több vonatkozásban jól felhasználhatók: a) Mowilith 35/73 Losung márkájú PVA alapú massza alkalmazása.

01 b) Caparol F, PVA diszperzió 1:12 arányban hígított szer.

52 c) Festett felülethez használt polikorbutad-bázisra épített ragasztó: Pattex (előállítja: Henkel Cie CmbH, Düsseldorf); hátoldalhoz: Metallon K. (két komponensű epoxigyanta).'

3 d) Festett felülethez Mowilith 35/73 etilacetátos oldattal; vékony trevira hálószövedék ráragasztása.

54 Kő A feltárásoknál - írja H é j j Miklós ,,a kezelést, nyilvántartást, konzerválást illetően egységes munkamódszerek még nem alakultak ki."

00 Nehezíti a problémát még az a tény is, hogy a kőkonzerválással a múzeumokban még alig foglalkoznak restaurátorok, mert a kőrestaurálást leginkább az Országos Műemléki Felügyelőség szakrestaurátorai végzik a helyreállításokkal egyidőben. De míg a restaurátor az egyéb leleteket azonnal a feltárás után kezelésbe veszi, a feltárt kőmaradványok több évig várnak a konzerválásra. A műemléki helyreállítások évekkel a feltárások után kezdődnek el. És ezalatt az idő alatt a nem gondosan tárolt vagy előkezelés nélkül hagyott rossz állagú kőmaradványok tönkremennek, és felhasználhatatlanná válnak. 43. TAKÁTS V., AÉ 89 (1962) 109-112. - KOVÁCS V, JPMÉ 11 (1966) 234. 44. TAKÁTS V, AÉ 89 (1962) 112. 45. BRENDEL G.-NÉ, MK 3-4 (1966) 148-155. 46. RAY M., SEBORG—R. D. Invertarity., StCons 8 (1962) 111-120. 47. SCHRÖDER E., Präp (1963). 48. MIHALIK J., MKÉ 5 (1911) 52-53. - Rkkönyv 269-272. 49. FITZ J., AIR 4-5 (1965) 215. 50. RUMJANCEV V., КС 49 (1953) 137. 51. KUNKÉRT W., MDAI 64 (1957) 111. 52. ULLRICH F., Präp 3 (1964) 673-78. 53. H. GLOXHUBER, Maltechnik 4 (1970) 99-103. 54. WIHR R„ AfR 2 (1971) 55. HÉJJ M., MK 4 (1964) 30-51.