Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - B.Perjés Judit Restaurátori feladatok a régészeti feltárásokon

RESTAURÁTORI FELADATOK A RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOKON 305 epokitt karbamid gyanta szilikon-gumi és katalizátora poliészter gyanta 6. Műszer; sztereo-binokuralis mikroszkóp ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A TEREPEN A földből való kiemeléskor ügyeljünk arra, hogy a leletet ne tegyük ki a napfény hatásának. A hirtelen száradás teljesen tönkre teheti a leleteket. Ezért kibontás után azonnal takarjuk le. A már kiemelt darabot azonnal dobozolva az ásatá'si laboratóriumba kell szállítani. Hosszabb ideig tartó munkánál, ha nincs, mesterséges árnyékot biztosítunk az adott munkaterület fölé. Legyen egy állandó ládikánk vagy dobozunk, amit kézben könnyen vihetünk, melyben a szükséges szerszámokat, anyagokat helyezzük el. Megkönnyíthetjük munkánkat, ha a felvételhez használt oldatokat előre elkészítve (még a múzeumban összeállíthatjuk) viszszük ki a terepre. Vezessünk naplót a tárgyak kezeléséről, hogy a későbbiekben is biztosan tudjuk, miiyen előkezelést kapott. Az ásatás megkezdése előtt beszéljük meg az ásatást vezető régésszel, hogy milyen jellegű leletek várhatók, s milyen különleges szakmai kívánalmak merülhetnek fel. LELETEK Az ásatást vezető régész által megadott lelőhelycédulával ellátva kezeljük mindig az anyagot! ügyeljünk arra, hogy az eredeti cédula megmaradjon, mégha az anyag csoportosítása során többre is lesz szükségünk. Az ásatási laboratóriumban vízálló tussal, pausz-papírra írt cédulával látjuk el a nedves készítményeket. A teljesen azonos lelőhelyű (azonos szelvény, mélység stb.) leleteket még mosás előtt válogassuk szét (kerámia, csont, fém, üveg stb.) Mindegyiket külön-külön lássuk el lelőhelycédulával. Végezzük el a szükséges kezeléseket, a csomagolásukat is a lelőhelyen belül anyagonként végezzük. A leleteket előkerülésük sorrendjében folyamatosan számozzuk meg. A számokat vízben oldódó tussal írjuk a tárgyra vagy zacskójára, azért, hogy leltározáskor könnyen eltávolíthatók legyenek. A számozás lényege kettős: a válogatás, illetve az edénytöredékek összekeresésének megkönnyítése, de elsősorban a kiemelt darabok (rajzolásra, fotózásra stb.) biztonságos kezelése és azonosítása. Hasonlóképpen ajánlja M. Wheeler is a feliratozást, de ő csak a kerámia töredékekre alkalmazza.

9 Az ilyen jellegű leletmegjelölést nem kell alkalmazni a temető feltárásoknál, mert a sírok anyagai úgyis zárt kis egységeket alkotnak. (Pl, az edény darabjait egy sírban találjuk meg.) 10. WHEELER 1960, 174. Kerámia Telepásatásokon - legyen az bármilyen korú —, a leletek legnagyobb részét a kerámiatöredékek alkotják. Nagyobb százalékban sem a földből való kiemelésük, sem a tisztításuk nem okoz különösebb problémát. Egyszerűen vízzel tisztíthatók. Földnedves állapotban azonban mosásuk tilos, csak a levegőn való pár órai szikkadás után. A kerámia mosására nagy menynyiségű vízre van szükségünk. Ha a közelben nincs víz, okvetlenül legyen víztárolónk pl. 100—200 literes hordó vasállványra helyezve, kifolyócsappal felszereive. Ha természetes víz (patak, tó stb.) van a közelben, a leletek mosására az is megfelelő. Mosás után az edénydarabokat szárító gyékényre vagy szitákra helyezzük. (69. kép) Az utóbbin gyorsabb és egyenletesebb a száradás. Száradás után következik a válogatás, s ha módunkban áll, az összeillő darabokat összeragasztjuk, vagy a későbbi összeragasztás megkönnyítésére krétával vagy ceruzával jelöljük meg. 69. A helyszínen mosott leletek gyors szárítása szitákon.— Rasche Abtrocknung der auf dem Gelände ab gewaschenen Funde. A múzeumban sosem áll rendelkezésünkre olyan nagy válogatási terület, mint a terepen, s ezt jól használjuk ki. A terepen azonban ne selejtezzük az anyagot! Az ásatás során sok olyan jelenség észlelhető, amellyel a látszólag jelentéktelen darabok kapcsolatba hozhatók. Másrészt más tudományág képviselője — esetleg — éppen az „értéktelen darabokat" ítéli saját vizsgálatához elengedhetetlennek. Az egyedileg kezelhető kerámiák lehetnek a rosszul égetett őskori-, mészbetétes-, festett-, sír-, mázas kerámiák. Általános szabály: földből való kiemeléskor 11. Rkkönyv 262.