Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Közlemények - B.Perjés Judit Restaurátori feladatok a régészeti feltárásokon
306 В. PERJÉS JUDIT sose szedjük ki azonnal az edény belsejéből a földet. Tartalmazhat olyan szerves anyagokat, amelyeket vizsgálat céljára nylon zacskóba vagy üveg fiolába kell eltennünk. Megkönnyíti a munkánkat az is, ha a föld nyomásától darabokra esett edényt is rögtön egy zacskóba helyezzük, mégha nagyobb leletegyüttesbe is tartozik. A sírból előkerült edényeknél is ügyeljünk arra, hogy mindegyiket külön-külön csomagoljuk és cédulázzuk, majd egy nagyobb dobozba helyezzük az egész sír anyagát. Az egészben ki nem emelhető rosszmegtartású kerámiát, a földből való kiemelés előtt kezelni kell. A tárgy állapotától függően a restaurátor dönti el, hogy melyik mód alkalmazása szükséges. Minden esetben az edény külső falát legalább részben megszabadítjuk a földtől. Ha nincs túlságosan porlékony állapotban, akkor ezt a műveletet körben elvégezhetjük. Amennyiben a tárgy állapota ezt nem egedi meg, akkor az egyik szakaszon a föld eltávolítása után kezeljük a megfelelő módon. Ezt megismételjük, míg körbe nem érünk a tárgyon. Kezelési módok az edények kiemeléséhez: a) Elégséges lehet az edényt gézzel szorosan körbe csavarni; belülről a föld már összetartja." b) Touolban oldott Bedacryl-lal vagy 10%-os celluloid oldattal itassuk át. 12 c) Vékony selyempapírt tapasztunk a tárgyra és gyertyaviasszal körül öntjük. 13 (Vigyázzunk, hogy a visza hőmérséklete 30 °C fölé ne emelkedjen.) d) PVB 3-5%-os den. szeszes oldatával ecseteljük az edényt. 1Л (Néhány esetben kifehéredik, kötés után azonban ez kefével eltávolítható.) e) Plextol 20-50%-os vizes hígításban alkalmazható. (Kötés után a kifényesedés a tárgy felszínéről oldószerrel eltávolítható.) Azokat a kerámiákat, amelyek vízzel történt egyszerű tisztítással nem látszanak megfelelően, mégegyszer kezelhetjük. Na-hexametafoszfátos kezeléssel. 10 Terepen a sósavas tisztítás különösen veszélyes, mert a kimosáshoz szükséges mennyiségű folyóvíz gyakorlatilag nem biztosítható. Fémek Még a jómegtartású fémleleteknél is a változó külső viszonyok hirtelen romlást idéznek elő a földből való kikerülés után. E folyamat megállítására ajánlja G. H. Geraszimova a következőt: természetes vízzel távolítsuk el a tárgyról a szennyeződéseket és hasz náljunk ciklo-hexil-aminkromát inhibitort. Ih (Oldható 40 g/l vízben; 10 g/l etilalkoholban. 18-20 g/m 2 12. WHEELER 1960, 173. 13. ERSFELD H. J„ Funde der Vorzeit. Weimar 1955, 14. 14. Szalay Zoltán főrestaurátor közlése alapján. 15. SCHLAGER K.-NÉ, Müt 1 (1970) 117. 16. GERASZIMOVA G. H„ CO 19 (1967) 112-114. tartalmú gátlószeres papírként alkalmazható.) Igy tároljuk a leletet megfelelő csomagolásban, míg a konzerválásra sor kerül. Ha nem áll módunkban alkalmazni az inhibitoros előkezelést, akkor vízzel mosni tilos, mert az gyorsítja az oxidációt. Csak száraz tisztítást végezzünk. 1 ' Vagyis száraz kefével mechanikusan távolítsuk el a földes rárakódást. A rosszmegtartású, helyszíni kezelést igénylő fémleletek legtöbb esetben sírból kerülnek elő. Ezért temető feltárásakor erre mindig kellően készüljünk föl. Az apró, törékeny leleteket legjobb földdel együtt kiemelni és egyenként kis dobozba helyezni. Közvetlen a sírfeltárás után asztalon végezzük el a leletek további tisztogatását, konzerválását. Kis kefével, ecsettel, szikével, bonctűvel és lándzsával dolgozzunk. Szabadítsuk meg a fölösleges földtől, s a most még pontosan látható összetartozó darabokat ragasszuk öszsze. Lemezes tárgyaknál a darabokat gézre vagy papírvattára is felragaszthatjuk. Sok esetben a sírban nem tudjuk pontosan meghatározni (főleg bolygatott síroknál) a leletek darabszámát. Viszont ha a megadottak alapján járunk el, pontosabbá válik a helyszíni leírás a feltárás, és csökkentjük a feldolgozásra alkalmatlan töredékek számát. A nagyon rossz megtartású, helyszíni kezelést igénylő leletek egyéb kiemelési módjai: a) A kibontott leletre helyezünk olajjal átitatott papírt és gipsszel körülöntjük. Kötés után körülárkoljuk és földdel együtt felvesszük. A felesleges földtől megtisztítva már biztonságosan szállíthatjuk a múzeumi laboratóriumba. Ih b) Plextollal átitatott papírvattával vagy japán papírral is beborfthatjuk vagy tamponálhatjuk a tárgyat. Nagyobb és vastagabb leleteknél gézt használhatunk. A plextolt vízzel hígítva (60— 8G ü /o-os oldat) alkalmazzuk. A b) pont alatt jelzett móddal vettük fel Káptalantóti 2. sírjában talált vödröt és Zamárdi 18. sírjában levő kengyeleket. (LXXI. t. I-M.) A kis vödör pántjait kívülről megtisztítottuk a földtől, körültekertük plextolos gézzel. Kötés.után földdel együtt kiemeltük. A laboratóriumban eltávolítottuk a földet a vödör belsejéből és helyére megfelelő nagyságú polistirol habanyagot 1 " tettünk. Most ehhez ragasztottuk a fa nélküli bronz pántokat. Kívülről leoldottuk a plextolos kötést. A vékony (0,5—0,7 mm vastagságú) lemezeket törés mentesen konzerválhattuk. Mivel a vödör eredeti nagyságát a pántok megőrizték, méreteiben pontos mását készíthettük el. Konzerválás után a stirol habot könnyedén eltávolítottuk (melegített késsel, oldószerrel) és az így rekonstruált fa vödröcskére ráhelyeztük a konzervált pántokat. (XVIII. t. 10.) 17. ERSFELD 1955, 14. 18. АВДУСИН 1972, 263 19. Ez 6., (1972) 5.
