Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Sági Károly: Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai

RÓMAI TÉGLASÍR BALATONBERÉNYBEN 295 tató korai Roma-városi csontvázas temetkezéseknél nem szokatlan tehát a tégla.

44 Romanizációs hatást mutat a balatonberényi falazott sír 1. számú mellékleteként említett mécsese (LXIX. t. 8) is. Mécsesek általánosak a romanizált elemek korai sírjaiban. Ugyanakkor F. Fremersdorf és C. Simonét az I—V. századi bennszülött sírokban alig egy-két mécset talált.

40 A kevéssé romanizált salurni temetőben sincs mécses,

46 hiányzik a ságvári nagy temetőből

47 is. A Pécs-környéki temetőkből egy mécses ismert/'

8 de a Keszthely-dobogói temetőben

49 is csak egy példányt találtunk. összegezhetjük az eddigieket. A balatonberényi sír kapcsolatba hozható a dunai tartományok IV. századi általános ízlésével, de sajátos pannóniai hatásokat is elárul. A pannóniai hatások sorában észleljük a kor babonás világának helyi sajátosságait is. Diocletianus carpokat telepített Pannoniába,

00 az újabb kutatás vette észre, hogy I. Constantinus idején is jelentős embertömeg érkezett ide.

51 A balatonberényi sír esetében megfigyelhető nemzetközi és helyi romanizációs hatások összegeződéséhez viszont huzamosabb időt tételezhetünk fel, a sírt nem köthetjük újonnan jött etnikumhoz. Úgy gondoljuk, hogy a vizsgált balatonberényi sírba Pannónia bennszülöttei temetkeztek. A Balaton vidékén a IV. század második évtizedében számolhatunk a romanizált őslakók létével. Ennek megállapítása után térhetünk át a sír ókeresztény kapcsolatainak vizsgálatára. A sír rítusa erős pogány hatást mutat. A gyümölcsmaradványok, kés és agyag edény (LXIX. t. 11) a pogány rítus szerinti az utolsó útravalót jelentik. Vas tú is volt a sírban. A sír tehát munkaeszközöket is tartalmazott a pogány temetkezési szokásoknak megfelelően. ÓKERESZTÉNY KAPCSOLATOK A balatonberényi sír 316-ban, vagy röviddel azt követően készült. Bár a keresztények a 311. évi galeriusi edictum után szabadon gyakorolták vallásukat Pannoniában,

52 a Drávától északra a 313. évi milánói constitutio után követhető nyomon Krisztus vallásának terjeszkedése.

53 A Balaton környékén 316 táján felbukkanó új tanok nem birkózhattak még meg az ősi pogány tradíciókkal. A balatonberényi sír esetében az utolsó útravalón és a munkaeszközökön kívül a pogány hatások sorában említhetjük a sír tájolását is. A sír tájolása a temetkezési rítus jellegzetes és meghatározott része,

54 ami zárt etnikai csoportra utal.

55 A sírtájolás kérdésével az utóbbi időben többen is foglalkoztak.

56 A magunk részéről a sír tájolását a korábban kialakult véleménynek megfelelően

57 a túlvilág helyével hozzuk kapcsolatba. A sírt úgy ássák meg, hogy a sírban nyugvó halott arca a túlvilág helye felé nézzen és arra irányuljon a lába is. Munkácsi Bernát szerint

58 a vogulok ,,a halottat sírjában úgy helyezik el, hogy lába éjszakra, feje délre essék ... s ez meg is felel ama felfogásuknak, hogy a halottak országa messze éjszakon a Jeges Óceánban van, tehát lábával a halottnak arra felé kell tartania." Hazai néprajzi adatok azt mutatják, hogy a halottat lábbal az ajtó felé ravatalozzák és lábbal előre viszik a temetőbe is.

59 Ezzel „útnak indítják" a halottat.

60 Ősi hiedelem retardációja ez, hiszen már a homerosi világ görögjei is lábbal az ajtó felé ravatalozták halottaikat.

61 Sírtájolás és az istenség székhelye közti összefüggés figyelhető meg a zsidóság Jeruzsálem pusztulása utáni temetkezéseinél. I. u. 70 után a zsidók Jeruzsálem felé tájolták a sírokat.

62 A sírtájolás és a túlvilág közti összefüggés a keresztény sírok esetében kézenfekvő. Az ősegyházban a felkelő Nap felé fordulva imádkoztak, így tájolták a templomokat és ebbe az irányba fordították halottaik arcát is.

63 A korai keresztények elképzelése szerint a Paradicsomkert, tehát az üdvözültek országa keleten van,

64 az örök boldogság színhelye felé fordul tehát nyugat—keleti tájolással a halott hivő arca is a sírban. N i e r h a u s is keresztény hatást tételez fel a IV. században egyre általánosabbá váló nyugat—keleti tájolás hátterében.

65 A balatonberényi sír a dél-északi tájolású sírok csoportjába tartozik. Ezt a sírcsoportot etnikumhoz kötni még nem tudtuk.

66 A balatonberényi sírnak fon44. BURGER A., FA 19 (1968), 157., 524. jegyzet. 45. MENZEL H., Lampen in römischen Totenkult. Festschift des Römisch — Germanischen Zentralmuseums in Mainz, Bd. 3, 1952, 133. (Továbbiakban: MENZEL 1952.) 46. NOLL R., 1963, 56. 47. BURGER A., AAH 18 (1966) 159—163. 48. BURGER A., JPMÉ 23 (1962-63) 112. 49. Publikálatlan temetőrész. 50. PEKÁRY T., AÉ 82 (1955) 19. - DOMBAY J., 1 (1971) 319. 51. BURGER 1966, 65. 52. NAGY T., A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. Diss. Pann. II., 12. Bp. 1939, 78. (Továbbiakban: NAGY 1939.) 53. ALFÖLDI A., Nagy Konstantin megtérése. Bp. 1943, 10. (Továbbiakban: ALFÖLDI 1943.) 54. KOVRIG I., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alatytyán. Bp. 1963, 91. 55. 5ő. 65. 66, BURGER, FA 19 (1968) 157. NIERHAUS R., Das römische Brand- und Körpergräberfeld „Auf der Stieg" in Stuttgart-Bad-Cannstatt. Stuttgart, 1959, 31., irodalommal. (Továbbiakban: NIERHAUS 1959.) SÁGI K„ AAH 12 (1960) 220. MUNKÁCSI В., NyK 30 (1900) 22. SÁGI К., AAH 12 (1960) 220. BENCSIK J., DMÉ (1969-1970), 435. CSENGERI J., Homerosi világ. Bp. 1903, 199. BURGER FA 19 (1968), 161. ERDEI F.-KOVÁCS В., EMÉ 2 (1964) 213. KRAUSS F. X., Real-Encyclopedie der christlichen Alterthümer, II, Freibur, 1886, 561. - BUCHBERGER M., Lexikon für Theologie und Kirche VII, 1935, 826. NIERHAUS 1959, 31. SÁGI К., AHung 33 (1954) 95-96.