Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Sági Károly: Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai

294 SÁGI KAROLY 66. Szövőszék orsóval. (Schaefer nyomán) — Websthul mit Spindel. (Nach Schaefer.) vas változatai

28 is ismertek tartományunkból, melyek éppen Keszthely környékén gyakoriak. A szövés és fonás fa munkaeszközeinek vas változatai (orsószár, guzsaly, takácsfésű) a IV. század második évtizedétől követhetők nyomon tartományunkban. Do m bay János rámutat, hogy a vas kéziguzsaly külföldi párhuzamai ismeretlenek még.

29 Úgy tűnik tehát, hogy sajátos pannóniai szokás a szövés és fonás említett vas munkaeszközeinek használata. A halimbai és balatonberényi sírok szerint ez a szokás Keszthely környékéről indult ki, feltehetően tehát itteni, esetleg fenékpusztai gyártási helyre gondolhatunk. Tartományunk sajátos romanizációjának hatása néha a dunai provinciák közös ízlésének is helyi színezetet ad. A balatonberényi sír csontvázának jobb karján egy, a bal karján két karkötőt találtunk. A jobb karon egy, a balon több karkötő viselése a nyugati tartományok sírjaiban is szokásos.

30 A balatonberényi sír követi a dunai tartományok közös viseleti sajátosságát. A balatonberényi sír csontvázának 11/a számú mellékletként említett karkötője viszont vasból készült (LXIX. t. 1). Burger Alice vette észre a ságvári temető anyagának feldolgozása kapcsán, 28. KUZSINSZKY 1920, 66: tévesen „marhavakarók"., 84 —85. ábra. — Publikálatlan darab a dobogói temetőből. THOMAS E., АЛИ 6 (1955) 130., Taf. XXXIII., 1-2. LÁNYI V., AAH 24 (1972) Abb. 57, 42. 29. DOMBAY J., JPMÉ 1 (1957) 291. 30. PEKÁRY T., AÉ 82 (1955) 27. - KELLER 1971, 94. 31. BURGER A., AAH 18 (1966) 10., 106. jegyzet. 32. DOMBAY J., JPMÉ 1 (1971) 285. 33. SOLYMOSSY S., MN III,

2 Bp. én., 298-301. 34. DOMBAY J., JPMÉ 1 (1971), 285. 35. SZENDREY ZS., Etn 38 (1937) 386. 36. FÉL E., Etn 46 (1935) 15. 37. BURGER A., AAH 18 (1966), 146. 38. PILLOY, Études sur d'ancien lieux de sépultures dans l'Aisne. I. Paris 1886 225., 230.; II. Paris 1895, 11. t. 8-9, 15-16. - SÁGI К., AAH 12 (1960) 226. (Továbhogy Pannoniában

31 a vas karkötőket a bal karon hordják. A pannóniai vas karkötők párhuzamai az Alföld szarmatái felé mutatnak. D om b a y János utal arra, hogy a szentes-sárgaparti szarmata sírban is bal karon volt a vas karkötő.

32 A vas babonás erejét

33 figyelembe véve a vas karkötők hordásának mágikus tartalma is lehetett. Nem lehetetlen,- hogy szarmata hatásra alakult ki ez a pannóniai gyakorlat. A balatonberényi sír csontvázának bal karján talált másik karkötőt 11 b számú mellékletként írtuk le. Ez is kapcsolatban volt a vassal, hiszen vas szálra csévélt bronz szálból alakították ki (LXIX. t. 3.). Hasonló karkötő került elő a kői 3. számú sírból is.

34 A dunai tartományok IV. századi női viseletének tartozéka a színes üveg gyöngysor is. Általános jelenségről van szó, amire számtalan példát lehetne említeni. Ebbe a csoportba tartozik a balatonberényi sír csontvázának gyöngysora (LXIX. t. 2) is. A mai néphit elhárító erőt tulajdonít az üveg gyöngyökből álló nyakláncnak,

3

' de a római korban is ismerték az egyes színek apotropäikus erejét.

30 A balatonberényi sír nyakláncával kapcsolatban felvetődik — a már említett vas karkötőhöz hasonlóan — a mágikus képzet. A nagy ságvári temetőben csak női sírokban voltak ezüst gyűrűk.

3

' A balatonberényi női sírban a 7. számú mellékletként is két ezüst lemezgyűrűt (LXIX. t. 6—7) írhattunk le. A dunai tartományok ízlésének felel meg a balatonberényi sír 4. számú mellékleteként említett vas kése is (LXIX. t. 5). Ezek a rövid pengéjű, pengével egyenlő széles nyelű hasítókések általában fa markolattal készültek, de csont és vas nyelek is ismertek. Nyugat-Európától* Pannonián

39 át a Balkánig

40 el voltak terjedve. Az általános romanizáció hatása más vonalon is kimutatható a balatonberényi falazott sír esetében. A téglasír önmagában is ide sorolható, hiszen a Barbaricum nem ismerte a téglát, tetőcserepet. Tacitus írja, hogy a germánok nem használtak sem követ, sem téglát építkezéseikhez.

41 A határok közelében élő népek közül egyedül az alamannok tanulták meg később a téglaégetést és építettek római mintára házakat Ammianus szerint.

42 A korai római világ égetéses sírjaiban már gyakori a téglabélés,

43 a keleti hatást mubiakban: SÁGI 1960.) - KELLER 1971, 78. 39. DOMBAY J.

p JPMÉ 1 (1971) 273. - SÁGI K., AAH 12 (1960), 226. - BURGER A., FA 19 (1968), 109. LÁNYI V., AIR 2-3 (1961—62) 147. 40. TRUHELKA C, Zenica und Stolac. Wissenschaftliche Mitt, aus Bosnien und Hercegovina. 1 (1894) 74-75. Fig. 15. - FiALA F., Arch. Beiträge. Uo. 324., Fig 12.; Untersuchung prähistorischer Grabhügel. Uo. Bd. 3 (1895) 28., Fig, 69. - TRUHELKA C, PATSCH C„ WMaBH 3 (1895) Fig. 15-16. - FIALA F., WMaBH 5 (1897) Taf. LXV,, 13.; Römische Brandgräber bei Rogatica. Uo. Taf. LXVIII., 10. - stb. 41. Tac. Germ. 16. 42. WEECK W., Fundberichte aus Schwaben 3 (1926) 177. 43. KUZSINSZKY 1920, 75., 99. ábra. - MULLER R„ AÉ 98 (1971) 4., 6., 7., 16. kép.