Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Sági Károly: Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai

292 SÁGI KÁROLY mérője 2 cm, illetve 1,8 cm. Szélessége 0,2 cm. (LXIX. t. 6.) b. Előzőhöz hasonló megoldású, törött gyűrű. Külső felületén háromszögalakú poncolóvésővel kialakított beverésekből zegzug vonal díszíti. Átmérője 1,9 cm, illetve 1,2 cm. Szélessége 0,25 cm. (LXIX. t. 7.) 8. Dióhéj. 9. A jobb alsó karon három szálból sodrott hurkoskampós záródású bronz karkötő. A hurok és kampó előtt bronz szállal tekerték át a karkötőt, rögzítve a sodratot. Belső felületét gyártás után kalapáccsal kicsit lelapították, hogy jobban feküdjön a karon. A drótok élein kopásnyomok nincsenek, a darabot tehát nem sokat használták. A töredékesen maradt karkötő átmérője 6,8 cm. (LXIX. t. 4.) 10. A bal medencetányér fölött és részben alatta is kis bőr zacskóra utaló korhadékban érmek. Ennek a zacskónak a záródását egy kb. 3,4 cm átmérőjű vas karika biztosította. A zacskóban a következő érmek voltak.

6 a) Maximinus Daza 309-310-ben Siscia-ban vert follisa (RIC 207). b) I. Licinius 2 db Siscia-ban, 313-ban vert follisa (RIC 234a). c) I. Constantinus 313-ban, Ticinum-ban vert follisa (RIC 3). d) I. Constantinus 314-ben, Roma-ban vert follisa (RIC 19 var). e) I. Licinius 2 db, 313-315 közt Siscia-ban vert follisa (RIC 8). f) I. Constantinus 315-316-ban Siscia-ban vert follisa (RIC 15). 11. Bal alsó karon 2 db karkötő töredékeit találtuk. A jelenlegi töredékes állapotuk miatt záródásuk nem figyelhető meg. a) Tömör, kerek metszetű vas karkötő töredékei. A darabon rézoxid nyomai láthatók, amelyet a mellette fekvő karkötő okozott. Átmérője 6,8 cm, illetve 5,7 cm. (LXIX. t. 1). l b) Vas szálra tekert bronz lemezkékből alakított karkötő töredékei. Záródása nem figyelhető meg. A vas szálra tekert lemezke szélessége 1,28 mm, keresztmetszete erősen nyomott D-alak. Csaknem hézagmentesen csévélték a vas szálra. A töredékes karkötő átmérője 7,1 cm, és 6,1 cm (LXIX. t. 3.). A bal kéz karkötőin textil-maradványok voltak. 12. Szilva mag. 13. Kúpos, díszítetlen üveg pohár szilánkjai a jobb mellkason. A találók kíváncsisága törte darabokra. A szilánkokból csupán annyi volt megállapítható, hogy a pohár szája a koponya felé nézett. Az üvegszilánkokat nem szállítottuk be a múzeumba. 14. Kék és fekete üveg gyöngyökből álló nyaklánc 13 kék és 44 fekete gyöngyökből állt. A kék gyöngyszemek nyomott gömb alakúak, a feketék 2—2 csigavonallal díszített hengerek. A fekete gyöngyszemek legtöbbje a díszítésnél eltört, csupán 4 ép szem került elő. Ez azt mutatja, hogy a nyakláncot a temetés előtt huzamos ideig hordták. Az ép, fekete gyöngyszemek hossza 1,6 cm, átmérőjük 3—4 mm. Hasonló a kék gyöngyök átmérője is (LXIX. t. 2.) A 7. számú mellékletként említett karkötőn textilmaradványokat észleltünk. Ugyanakkor a sír egyéb vas mellékletein (kés, orsószár) nem észleltünk ilyet. Arra gondolhatunk, hogy az említett karkötőket a halott ruhájának ujja fedte, maga a holttest viszont nem volt textíliába csavarva. 6. Az érmeket B. Sely Katalin vfclt szíves meghatározni. Szívességét ez úton is megköszönöm. 7. SCHÖRGENDORFER A., Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer. Brunn—München—Wien, 1942, 49. Tip. 438-439. 8. IVÁNYI 1945, 20. 9. FREMERSDORF F., Der römische Gutshof Köln-Müngersdorf. Berlin-Leipzig, 1933, 97, Taf. 55, 13. A LELETEK ÉRTÉKELÉSE A sír korát az érem-mellékletek határozzák meg. Az utolsó veret 316-os, ebben az évben, vagy röviddel ezt követően került a sír a földbe. A gyümölcsmaradványok alapján Füzes Miklós a sír elkészítésének idejét a szeptember-októberi időszakra határozta rrteg, A sír 316-320 között került a földbe. A mellékletek npm mondanak ellent ennek a keltezésnek. Az 5. szá rjiú mellékletként említett edény párhuzamai a ll-lll. századra keltezhetek.

7 Az 1. számú mellékletként említett mécsestípus is él már a III. században,

8 de ugyanejz állapítható meg a 4. számú mellékletként említett vas késről is.'

J A 9 .számú mellékletként említett, bronz szálakból sodrott karkötőket is használták már a ML század végén.

10 A sír palackja is széles körben ismert korai típus." A balatonberényi sír 3. számú melléklete szokatlan a későrómíai sírok anyagában. Általánosságban megemlíthetjük, hogy Pannónia IV. századi temetőiben viszonylag ritkák az orsógombok,

1- melyek szára zömmel fából készült, tehát nem maradt régészeti nyoma. Egy fenékpusztai téglasírban csontból esztergályozott orsószárat talált Csák Árpád, melynek gombja is csontból készült,

1

' így szerepének meghatározása nem okozott nehézséget. A fenékpusztai csont orsószára a balatonberényihez hasonlóan — végei felé hegyesedik. Egy óbudai későrómai szarkofág gazdag leletei között előfordult egy 21 cm hosszú, sima csont orsószár, csont orsógombbal együtt.

l 64. Részlet Bosi sírkövéből. — Grabstein der Bosi. Detail. Az orsóábrázolások gyakoriak Pannoniában a bennszülött nők síremlékein a ll-lll. században. Bosi sírköve (64. kép.) Ercsiben került elő, melyen bennszülött 10. NOLL R., Das römische Gräberfeld von Salurn. Innsbruck. 1963, 74. (Továbbiakban: NOLL 1963.) 11. BENKŐ A., RF 11 (1962) 66-75. 12. KELLER E., Die spätrömischen Grabfunde in Südbayern. München, 1971, 114. (Továbbiakban: KELLER 1971.) 13. KUZSINSZKY 1920, 73., 94. ábra. 14. KUZSINSZKY В., BpR 10 (1923) 68., 5. kép, 4.