Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Keve A. 1973: A somogyi Balaton-part halastavainak madárvilága

274 KÉVE ANDRÁS tavaknál. Vlll/IX.-ben a kukoricásban, ősszel vegyes pinty-csapatokban. 171. Tengelic (Carduelis cardueiis) - A földvári, szárszói, vörsi és fonyódi tavakat rendszertelenül keresi fel, ősszel a kukoricásokat is. 1958.

X.25-én több százas vegyes pinty, főleg kenderike s zöldike, csapatban is elvegyült a nádban. 172. Csíz (Carduelis cannabina) — Homonnay (1940) Irmapusztánál 1937.XII.27. - 1938.1.2. közt kisebb csapatokban észlelte. Fonyódi megfigyeléseim megoszlása: 1:1 ; 111:1 ; IV:6; V:2; VI1:1 ; IX:1 ; X:5; XI: 5; XII :3; legnagyobb számban 1959.XI.12. 500-600). Felkeresi a kukoricásokat. Vegyes pinty-csapattal a nádasban pihen (lásd fenn); 1967.XII.1ó-án 40-50 járt fenyőpintyekkel. 173. Téli kenderike (Carduelis flavirostris) - 1970.XI. 20-án a fonyódi halastó melletti virágzó repceföldön 400-500, hol egy csapatban, hol kisebbekre oszolva. A repceföld kiégett pontjait keresték fel, majd a tóparti vadkenderre telepedtek, s magvát csipegették. 174. Zsezse (Carduelis flammea) - Az említett szekérút mellett 1959.XI.12. (2); 1971.XII.14. (10-15). 175. Csicsőrke (Serinus serinus) - Fonyód, 1959.VII.4. (3); 1961 .V.25. és XI.14. (3 gazosban). 176. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) - Rádpuszta, 1937. X.20.-XII.30. (Homonnay, 1940); Fonyód, 1967.1. 18. (1). 177. Erdei pinty (Fringilla ocelobs) - A fonyódi tavak felett időnként kisebb csapatai, vagy egyes példányai áthúznak X-lll. közt. 1972.111.18-án a vörsi tó melletti égeresben énekelt. 178. Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) - A fonyódi tavak nádasában: 1962.111.25. ((f); 1964.111.22. (8); 1966.XII.7. (2-3 vegyes pinty-csapatban); 1967.XII.16. (30-50 kenderikékkel). 179. Citromsármány (Emberiza citrinella) - Fonyód, 1966.

XII.7. (500-600 sövényben, s gazosban fenyőpinttyel és tengeliccel); 1967.1.18. (50-60); 1967.XII. 16. (10-20). 180. Sordély (Emberiza calandra) - A fonyódi tavak mellett vivő vasútvonal huzalain egész éven át látható; 1959.XI. 12-én 80-100-as csapat a nádban, s még két 20-25-ös a földeken. 181. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) — A H om on nay (1940) által 1937.X.18-án Irmapusztánál gyűjtött példány E. s. schoeniclus L.-nek bizonyult (B e r e t z k-K e v e-M árián, 1963). Költési időben én is találkoztam itt vele (1963, 1965, 1968), vagy télen (1964). Megtaláltam a széplaki (1963) és vörsi (1972) tavaknál. A fonyódi állományt 5-10 párra becsülöm, többször találkoztam kirepült családdal, etető öregekkel, vagy magát bénának tetető tojóval (1P59. V.27.), Vonuláson néha tekintélyes csapatokba verődik, pl. 1960.111.31. (50-60, főleg <f<f)\ 1967.XII.16. (40—50); ilyenkor szívesen bujkálnak a gazosokban vagy a kukoricásban. 1961.

IV.15-én szitakötőkre vadásztak. ÖSSZEFOGLALÁS A Balaton somogyi partján 8 halasttó fekszik, melyek nagyságukban és fekvésükben igen eltérő jellegűek. Közülük a széplaki halastó megszűnt, benádasodott. Kis terjedelme és fekvése miatt a kőröshegyi, a szárszói, bugaszegi és a vörsi halastavaknak kicsi a madártani jelentősége, bár az utóbbira a Kisbalaton közelsége miatt sok madár látogat el. Megváltozik e tavak szerepe, ha a nagyobbakat víztelenítik. Az egykori berkek szerepét elsősorban a legkiterjedtebb halastórendszer az irmapusztai (más néven leilei, rádi vagy szemesi) tudja betölteni. Gondoljunk csak a kitartó és tekintélyes dankasirály-, csér- és szerkő telepeire, cigányréce gazdagságára stb. Viszont a leggazdagabb átvonuló orniszt a sík terepen fekvő, nagyságára a második helyet elfoglaló fonyódi (más néven zardavári) halastavakon találhatjuk, főleg ha a tavak részben le vannak engedve. A nyolc halastavon eddig 182 madárfaj előfordulását és 59 faj legalábbis valószínűsíthető fészkelésél ismerjük. Hangsúlyozzuk, hogy csak a halastavak legszűkebb környékét vettük figyelembe. A tavak madárvilágának gazdasági jelentősége inkább pozitív, mint negatív. Ezt bizonyítják a Fonyódon 1956. és 1958. V.-ában gyűjtött sirály-köpetek is, melyek közül csak egyben akadt halszálka — és egy lőtt példány gyomrában — a többi 14-ben cserebogát (Melolontha melolontha) (40 db) volt döntő többségben, volt bennük egyéb kártevő (Curculionidae, Elaterida, Pentodon, etc.) tücsök, ásóbéka és kis vízi csiga stb. Még a halevő csérek sem szoktak a halastavakon halászni, mert ott nem találnak termetüknek megfelelő zsákmányt, hanem a Balatonról hordják a küszt. A többi sirály, elősorban a szerkők pedig egyenesen segítik a tógazdaság munkáját, mivel főtáplá lékük a halivadékra veszélyes szitakötő-, csibor-, csíkbogár-lárva vagy bogár. Megváltozik a helyzet lehalászás idején, amikor a sekély vízben vergődnek a halak. Ilyenkor sok madár, még a varjak is halon élnek, de táplálékuk nagy része ilyenkor is a halastavak árkaiban összegyűlő és a halgazaság szempontjából kellemetlen durbincs (Acerina cernua). A tógazdaságok érdeke a gyors lehalászás a víz egyre csökkenő oxigéntartalma miatt, s ezzel az alkalmi madárkár is megszűnik. A szárcsák és récék a pozitív vizsgálatok alapján vad vízinövényekkel táplálkoznak. A vöcskök közül sem mindegyik halevő, a kisebb termetűek főtápláléka a vízirovar, a búbos vöcskök száma pedig rohamosan csökken. Károkat okoznak a gémek, de számottevőt csak a szürkegém, ez viszont csak látogatója a tavaknak. A kárókatona csak újabb jelen

r ség a balatoni halastavakon, nem is látogatják őket nagyobb számban. Sok kis madár főtáplálékát a nád kártevői képezik. A madarak hozzátartoznak a halastó biológiai háztartásához, legtöbbjüket a törvény védi. Ezt az elvet még a tógazdaságoknak is meg kell gondolniuk, mielőtt válogatás nélküli madár-, vagy tojásirtást rendelnek el. Kéve András