Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

256 SÁGI KÁROLY—FÜZES MIKLÓS összevetése alapján -, hogy a Balaton vízállása a Sió nélkül is csökkenhet.

118 A népvándorláskorra megállapított konkrét alacsony vízállások egyeznek a pallinológia által megállapított meleg klímával, amiről korábban már beszéltünk. A kérdés lezárásánál meg kell még jegyeznünk, hogy Ben defy László IX. századi magas vízállására általa hivatkozott ábrák (I. 63. és I. 64.) közül az egyik XVI. századi, a másik egy 1838-as térkép. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Sió szabályozásának kérdése nem egyszerű feladat. Műszakilag még a XVIII. században sem tudták ezt megoldani, hiszen 1776 előtt „sok ezer napszám munkája semmisült meg egyetlen északi vihar következtében."

119 A teoretikus elméletek helyett konkrétumot szeretnénk említeni a jelzett kor balatoni vízállására vonatkozóan. Horváth László Vörsön, a Papkert nevű részen, a Kisbalaton egykori szigetén VIII-IX. századi 106,80-as padlószintű település nyomait találta meg.

120 Ez a telep 109,60-as Balaton esetén víz alatt állt volna, de még a 106 körüli vízállás hullámtere is zavarta volna életét. Nem is beszélve arról, hogy e kor településének a gödör és hombár rendszer lényeges tartozéka még élelemtárolás szempontjából. A földbemélyített gödröknek szárazaknak kellett tehát lenni. Maga Ben defy László becsüli 105,5 m A.f. értékre a Balaton tükrét a vörsi langobard sír 106,7-es fenékmélysége alapján.

121 Ha a vörsi VIII-IX. századi telep gödreit csak 1 m mélynek vesszük, abban az esetben is 105,8 m fenékmélységűek ezek. A gödrök nem érinthették a Balaton kapilláris zónáját, tehát a Balaton tükrét a mai érték körül, de inkább alacsonyabban kereshetjük. Ezzel a nézettel szöges ellentétben áll még S imonyi Dezső véleménye is, aki a következőket mondja:

122 „Említettük már, hogy a Balaton víztükre a II. században alacsonyabban állott, mint ma, s így lehetett ez a római uralom végéig. Ezután az új foglalók igazán nem törődtek a Balaton vizének emelésével és a siófoki zsilip karbantartásával, miáltal a víz mind nagyobb területeket öntött el. A Zala torkolatánál pedig lassanként megkezdődött a Kis-Balaton keletkezése. Az V. század második felében indulhatott meg az alacsonyabban fekvő területek fokozatos elmocsarasodása (Nagyberek, tapolcai öböl), az ezután következő századok alatt változtak át ezek a lápos területek a vízimadarak eldorádójává. A következő évszázadokban moshatta alá a mindinkább emelkedő Balaton a 118. SÁGI 1971, 487—488. 119. CHOLNOKY 1918, 186. 120. Publikálatlan anyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 121. BENDEFY 1969, 21. 122. SIMONYI D., AT 9 (1962) 25—26. 123. SÁGI K., FÉ 19 (1970) 200—207. — SÁGI 1968a, 16—46. 124. HORVÁTH В., FA 19 (1968) 114. (Továbbiakban: HORVÁTH 1968.) déli partok néhány őstelepét, melyekről nagyobb darabok omlottak le a viharzó hullámokba (Földvár, Szemes, Boglár). így kerültek a keszthelyi hegyhátnak nemcsak keleti és déli alacsonyabban fekvő részei víz alá, hanem a nyugati rész is." Ez a természettudományos szempontból teljesen tarthatatlan összegezést már másutt cáfolhattuk.

123 Említettük már, hogy a pallinológia i. u. 1220-ig számol erősebb felmelegedéssel. A fonyód-bélatelepi IX—XI11. századi telep

124 1964-ben feltárt részén 103,4 m A.f. szinten találtak települési rétegeket.

120 Nagymennyiségű gabonát tároltak ezen a szinten, tehát a talajszintnek teljesen száraznak kellett lennie! A lelőhely tőzeggel fedett szigeten létesült, tehát lényeges tőzegszint-süllyedéssel nem számolhatunk, a homok és tőzeg kapillaritását figyelembe véve a települési szintnél jóval alacsonyabb balatoni vízszintet kell feltételeznünk. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a fonyódi telep életében a Balaton vízállása nem haladta meg a 102,4 m A.f. értéket. Megjegyzzük azonban, hogy a jelzettnél inkább alacsonyabb lehetett. A IX. századi alacsony balatoni vízálláshoz sülylyedő tendenciával kapcsolódik a fonyódi telep által meghatározott balatoni vízállás. Mivel az Árpádkor végétől emelkedő tendenciát mutat a Balaton vízállása,

126 de a pallinológia is változással számol 1220-tól, a régészeti anyag alapján tág időhatárok közé sorolt telep életét a fenti megfontolások alapján a X. századra tesszük. A X. század jelzett, nagyon alacsony balatoni vízállasát nem magyarázhatjuk mással, mint csapadékszegény, meleg klímával. A magyar honfoglalást idéző politikai okok hátterében jogosan gyanítható a mondottak szerint klímaromlás is. Felmelegedő, csapadékszegény időjárást értünk ez esetben romláson, ami keletebbre kellemetlenebbül hatott a legeltető állattenyésztésre és földművelésre egyaránt. Bendefy László 108 m A.f. értékűnek határozza meg a honfoglaláskor balatoni vízállását, amit a tihanyi alapítólevél korában (1055) már 109,5 m A.f. értékűnek vesz.

127 Maga állapítja ugyan meg: „Réceskúton a XI. századból érintetlen állapotban a bazilika alsó küszöbje maradt fenn. Magassága 107,95 m A.f."

128 Tudjuk, hogy a Zalavár-révéskúti bazilika I. István korában épült,

129 néhány évtizeddel a tihanyi alapítólevél előtt. Ha Bendefy Lászlónak igaza lenne, akkor a templom padlóját a Balaton vize elborította volna! Tézisének igazolására készült I. 33. ábra aláírása: ,,A récéskúti bazilikát és annak 125. A 10. jegyzetben (HORVÁTH 1968, 114.) Horváth Béla 103,5 m A.f. értékről beszél, amíg magunk részéről a szintezést végző Kralovánszky Alán szíves szóbeli közlése alapján vettük a 103,4 m A.f. értéket. (Vö.: SÁGI 1968, 444.) 126. SÁGI 1968, 445. 127. BENDEFY 1969, 52. 128. BENDEFY 1969, 31. 129. MRT I 185; 19. sz. lelőhely.