Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

ÚJABB ADATOK A BALATON 1863 ELŐTTI VÍZÁLLÁSÁHOZ 257 elődjeit csak templomjáró csónakon közelíthette meg a környék népe." Megemlítjük a 871-es salzburgi conversio adatát, amely szerint a Zala völgye mocsaras berek.

130 A nedves berek szintjén dorongutak biztosították a közlekedést, ilyen dorongút vezetett a Récéskúti-sziget templomához is.

131 Egyébként Bendefy László be is szintezi ezeknek az utaknak magasságát és a következőket mondja: ,,IX—

X. századi út nyoma . . . 106,6 m."

132 A tihanyi alapítólevél 1055-ben valóban szigetnek mondja tjhanyt és nyilván ebből következtet Bendefy László magas vízállásra. Tihany sziget volta az alapítólevél |zövege alapján azonban ínem ennyire egyértelmű! "Sőt, az alapítólevélből pontosan az derül ki, hogy Tihany már félsziget az alapítás idején. Sziget esetén ugyanis felesleges a terület körülhatárolása, a sziget adott terület. Az alapítólevél viszont megadja Tihany határait, a következőként:

133 ,, . . . est Jacus in circuitu et valkim, ab antiquis laboré manuum operatum et factum . . ." Tihany határai az alapítás idején a Balaton és a régiek által készített vallum. Erdélyi László „ároktöltés" formájában fordítja a vallumot,

134 ami tehát árok és a partján húzódó föld védmű. Tihany körülhatárolása esetén ezt a vallumot csak a félsziget nyakánál képzelhetjük el. A tatárjárás (1241-1242) kapcsán Bendefy László feltételezi a Balaton vizének tudatos magasítását és ezt írja:

135 ,,1232-1235 táján ez az állapot megszűnt. Az apátság — a mongolok közeledtének hírére — a Mária-majori földgátat rendbehozatta, megmagasította és a tó vizét néhány év alatt 112,0 m körüli magasságra duzzasztotta fel. Ma már bem állapítható meg, hogy ezt önhatalmúlag csinálta-e, vagy a király tudtával és hozzájárulásával." Balatoni vízállásgörbéje (I. 51. ábra) viszont 113 m A.f. magasságú vízállást rajzol a tatárjárás idején^ Horváth József rámutathatott már Bendefy László történeti koncepciójának tarthatatlan voltára.

136 Horváth László és Füzes Miklós a vörsi Máriaasszony-sziget középkori templomával kapcsolatban cáfolhatta e merész tézist.

13

' Tegyük azonban ehhez hozzá Hóman Bálint véleményét is, aki ezt írja:

138 „Mikor IV. Béla 1241 elején Oroszország elfoglalásának hírére a királyi hadsereget hadba hívta, az urak csak nevették, gúnyolták a nekik céltalannak tetsző fegyverkezést. A hatalom tudata túlságosan elbizakodottá, Béla szigorúsága és ridegsége a király tetteinek bírálóivá tette őket. Sokan még azt is kétségesnek tartották, vájjon a tatárok meg merik-é támadni a hatalmas királyt." A IV. Béla üldözésére siető Kádán serege a régi római úton haladt a tó északi partjának érintésével Dalmácia felé. „Nem is álltak meg, csak azt pusztították el, amit átmenetükben elértek" mondja Rogerius.

139 Tihany elkerülhette tehát a pusztulást a felmagasítottnak vélt balatoni vízállástól függetlenül is. Egyébként a tihanyi vár első hiteles említése csak 1327-ből ismert,

140 tehát minden bizonnyal a tatárjárás után épült csak ott vár. Ha a tihanyi apát az országban elsőnek, még Juliánus második útja előtt védekezni kezdett volna a tatárok ellen, nyilván várépítéssel kezdte volna saját kolostora védelmét, ennek azonban nyoma nincs! A rendelkezésünkre álló Árpád-kori balatoni vízállási adatokat Sági Károly másutt összegezhette.

141 Ezek az adatok szöges ellentétben állnak a Bendefy László által feltételezett Árpád-kori vízállásokkal. A pallinológia vizsgálata szerint i. u. 1220-tól 1890-ig „egy általános és komoly lehűlés bizonyítékait találták meg világszerte. A klimatikus mélypont kb. a XVII. században volt, amikor a tengerszint süllyedése s néhány észak-amerikai gleccser előrenyomulása elérték a maximumukat. A Rhone völgyében is jelentős jégár-előrenyomulást észleltek. A Káspi-tó szintje a mainál 2,5 m-rel magasabb volt (párolgáscsökkenés miatt). Ezt a periódust nevezzük az ún. „kis jégkorszaknak" („Little Ice Age").

142 A magunk balatoni vizsgálatai nagyjából ezt a képet adják, de jobban tagolják a jelzett időszak képét. Sági Károly szerint

143 egy 1335. évi oklevél nyomán 106 m A.f. a Balaton vízállásának értéke. A fokozatosan felmagasodó balatoni vízállás kapcsán települt a szépkilátói, már említett szelvényünk tőzegrétege a késővaskori szint fölé (58. kép). Az említett tőzegréteg felső szintje 107,6 m A.f. értékével jól vág korábbi meghatározásainkhoz. Sági Károly szerint a XVI—XVII. századi Balaton maximális vízállása 107,5 m A.f.

144 Horváth László és Füzes Miklós szerint

145 a Balaton vízállása a középkorban 108,3 m A.f. magasságot nem érhette el. Egyezik a mondottakkal a zalavári „Várika", a kis XVI—XVII. századi erőd, amely az ökör-szigettől északra fekvő apró szigeten épült fel.

146 A sziget 108 m A.f. értékű rétegére települt az árkokkal körülvett erődöcske. 130. SOÓS Á., Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Bp. 1963, 5: „in palude Salae". 131. CSALOG J„ GME (1960) 137—147. 132. BENDEFY 1969, 113. 133. ERDÉLYI 1908, 488. 134. ERDÉLYI 1908, 11. 135. BENDEFY 1969, 64. 136. HORVÁTH J„ VMMK 9 (1970) 41—48. (Továbbiakban: HORVÁTH 1970.) 137. FÜZES M.—HORVÁTH L, FÉ 20 (1971) 491—497. (Továbbiakban: FÜZES—HORVÁTH 1971.) 138. HÓMAN B„ Magyar történet II. A rendiség kialakulásának kora. Bp. én. 124. (Továbbiakban: HÓMAN én.) 139. HÓMAN én. 142. 140. MRT II 193; 45/2. lelőhely. 141. SÁGI 1968, 445. 142. J. KOMLÓDI 1971, 140, 4. ábra. 143. SÁGI 1968, 445—446. 144. SÁGI 1968, 445—447. 145. FÜZES—HORVÁTH 1971, 496—497. 146. MRT I 189, 35/59. sz. lelőhely.