Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

252 SÁGI KÁROLY—FÜZES MIKLÓS 1400-tól 600-ig terjedő időszakra is. Szerinte ez az időszak „az ún. későszubboreális lehűlés". A tengerszint ismét 4 m-rel alacsonyabb a mainál. Szeretnénk azonban megjegyezni, hogy Járainé Komlódi Magda grafikonja szerint

71 az említett lehűlés hosszú, egyenletes tendenciát mutat a klíma minimumig. Bár végleges következtetéseket nem lehet levonni, az időjárásváltozás és a népcsoportok mozgása közt bizonyos összefüggés megfigyelhető. Eddigi adataink alapján felmelegedés esetén délről északnak tendáló, lehűlésnél északról délnek iiányuló mozgás figyelhető meg. Feltehetően ugyancsak befolyást gyakorolhat a vándorlás irányára, illetve megindulására a klíma szárazodása, vagy csapadékosabbra válása. Kérdés, véletlen-e, hogy i. e. 1400 táján, tehát pontosan a klímaromlás idején érkezik hozzánk észak-északnyugatról egymást követő, főbb hullámban a bronzkori halomsíros kultúra népe?

72 Horváth László Vörsön, a Kerekerdő-szigettől délnyugatra a Marótvölgyi-csatorna déli oldalán 106,5 m A.

f. szinten bronzkorvégi urnasíros kultúra telepét találta meg.''

! Az urnasíros kultúra népe is északi jövevény nálunk,

л érkezésük idején a bronzkorra jellemző klímaromlás előrehaladottabb, lehet tehát, hogy ez okoz újabb népmozgást. Az említett vörsi urnasíros kultúrás telepből adódóan, a mainál lényegesen magasabb vízállásra nem következtethetünk a bronzkor végén sem. Földbe mélyített hombárok, tárológödrök, putrik nélkül őskori telep nem képzelhető el, a víztükörnél magasabb kapilláris zóna határát viszont nem érhették el ezek a gödrök. Másrészt az urnasíros kultúra bronz kincsleletét ásták el a balatonmáriai turzás gerincen.''' A korai vaskorral (i. e. 750—350) kapcsolatban a balatoni leletanyag még igen szórványos. A kor leletanyagából esetleg a balatonfüredi tumulusoknak'

fi lesz mondanivalója a Balaton vízállásával kapcsolatban. Tőzegen épültek ezek a tumulusok, készítésük idején a tőzeg szárazulat volt már. A tumulusok a H/C periódusban épültek, a végleges hidrológiai értékelésükre az esetleges ásatás után kerülhet majd sor. I. e. 600-tól i. e. 130-ig terjedő idő a „szubatlantikus klímajavulás" időszaka.

7

' A napjainkat is magába foglaló szubatlantikus fázis 600 körül kezdődik. Komlódi Magda megjegyzi, hogy a „szubboreális és szubatlantikus fázisokra vonatkozóan nincsenek részletes klíma adataink."'

8 A pallinológiai adatok részletezését ezért hagyjuk el a továbbiakban. Megjegyezzük viszont, hogy a szubat71. J. KOMLÓDI 1971, 4. ábra. 72. Vezető 39. 73. KBM R: 70.272.1. 74. Vezető 41—42. 75. Publikálatlan lelet a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 76. ÉRI I.—KELEMEN M,—NÉMETH P.—TORMA L lantikus fázis első szakasza az i. e. 600-tól 130-ig tartó „szubatlantikus klímajavulás" időszaka a korai és késői vaskorral vethető össze. A késői vaskorral (i. e. 350-12) kapcsolatban szerencsés leletek és megfigyelések alapján plasztikusabb már az a kép, amelyet összegezhetünk. Elsőnek egy balatonfüredi leletet említünk, ,,1957-ben a Balaton árterében, alig kiemelkedő területen egy üdülő építésekor több régészeti leletet találtak. Isaszegi J. három nagyméretű kelta edényt . . . szállított" a Bakonyi Múzeumba.'

9 Az említett lelőhely a Széchenyi utcában van a Balatoin partján. A mocsaras térszint 105,40 m A.

f. magasságban húzódik. A késővaskori leletek valószínűleg sírból származnak, amit figyelembe kell venni a Balaton egykori vízállása szempontjából. A leletanyag a késővaskor LT/C periódusához tartozik.

80 Az i. e. 300— 100 közé datált LT/C periódusban ;1

van tehát egy 103-104 m A.

f. értékű balatoni vízállás. Ugyanekkor a Balatongyörök-szépkilátói adatok ugyanezen periódusból egy 105,8 m A.

f. értékű balatoni vízállást eredményeznek. A balatongyöröki Szépkilátó alatt 1972-ben ifjúsági üdülőtábor építésével kapcsolatban az építkezés területén található források vizét közös árokba fogták össze és vezették le a Balatonba. Az említett ároknak a vasúti sínpártól a Balatonig húzódó szakaszát nyitva találtuk 1972. május 30-án és metszetrajzot (62. kép) is készítettünk. Szelvényünk legrégibb rétege 5,30-tól 41 m-ig követhető pannan agyag, amire a többi réteg települt. 5,3 m-től 33 m-ig egy kékes gleyes áthalmozott agyagréteget figyeltünk meg. E réteg fekvése világosan mutatja, hogy egykori vízparti képződménnyel van dolgunk, a Balaton hullámterének felső határa 106,4 m A.

f. volt akkor. Apró dolomit-törmelékes réteg fedi az említett agyag rétegeket. Szelvényünkön 5,3 intői 40,1 m-ig tudjuk ezt megfigyelni. Utóbbi ponton teljesen elvékonyodva megszűnik e réteg. Rétegünk 5,3 m-nél már csak 25 cm vastag, 22 m-nél 35 cm vastag, 31 m-nél 25 cm vastag, 33 m-nél már csak 15. cm vastag. A réteg fekvése azt mutatja, hogy 34 m-nél érte el a réteg a tó egykori vizét és a vízbe omolva 5-10 cm-es réteggé terült szét. Ez a szétterült réteg 40,1 m-nél szűnik meg. A vasút másik oldalán is megfigyelhettük ezt a réteget a dombra ott már meredekebben húzódó pannan agyag felett 45-50 cm vastagsággal. Ez a réteg a Szépkilátó és felette fekvő dombok lemosott dolomit törmelékéből képződött. Az említett rétegre a szelvény teljes hosszúságában tőzeg települt egy később felmagasodó balatoni vízállás mellett. Ebben a tőzegrétegben 22,5 Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Bp. 1969, 41; 6/11. sz. lelőhely. (Továbbiakban: MRT II.) 77. J. KOMLÓDI 1971. 140. 4. ábra. 78. J. KOMLÓDI 1969, 53. 79. MRT II. 43, 6/25. sz. lelőhely, 80. MRT II. 43.