Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

ÚJABB ADATOK A BALATON 1863 ELŐTTI VÍZÁLLÁSÁHOZ 253 m-nél 106,60 m A.f. szinten és 36,6 m-nél 106,00 m A.

f. szinten római tegula töredékek feküdtek. A töredékek törésfelületein koptatás nyomát nem észleltük. A vasútvonal és Szépkilátó közti területről nagyobb római villa és fürdőépület maradványát ismerjük

81

, annak anyagából származnak az említett téglák. Az említett tőzegréteg legmagasabb pontja 5,3 m-nél található, ahol 107,6 m A.f. a szintje. Egy korábbi balatoni vízállás maximumát jelenti ez az érték. 5,3 m-től 83,2 m-ig húzódó kavicsréteg borítja a fent említett rétegsort. Ez a kavicsréteg dolomit töredékekből, kavicsból épült. Anyagában kagylóhéjakat, kagylóhéj töredékeket, edénycserepeket találtunk. A cserépanyag legömbölyített élű és XVI— XVII. századi.

82 A Szépkilátó környékén települt középkori Almád falu anyagából származnak ezek a cserepek.

83 Magas balatoni vízállás mellett épült kavics-turzás ez, amelynek keletkezési korát régészeti anyag határozza meg. Legmagasabb szintje 107,6 m A.f. A XVI—XVII. századi kavics turzás balatoni lejtőjére homokréteg települt. A homokréteg 53,6 m-nél kezdődik, ahol szintmagassága 106,9 m A.f. A homokréteg szelvényünk határáig, 90 m-ig nyomon követhető. Itt szintmagassága 105,90 m A.f. A réteg vastagsága e ponton 40 cm. Egy, XVI—XVII. századnál későbbi magas vízállás hullámterét jelenti ez a réteg. A nyitott árkot később betemették. Szeretnénk azonban kutatóink figyelmét felhívni a földmunkák során nyitott szelvények megfigyelésére. Vissza kell azonban térnürik a szépkilátói szelvény alsó kavics rétegére, amelynek a korát a szerencsés véletlen segítette meghatározni. Szépkilátótól nem messze, a balatongyöröki bekötőút és a balatoni műút találkozása által bezárt domblejtőn vízvezetékfektetési munkák során LT/C sírokat találtak. A sírok fölött szelvényünkben leírt réteggel azonos dolomit törmelékes eróziós réteg húzódott át (3. kép). Egy LT/D épületet viszont már ebbe az eróziós rétegbe alapoztak bele,

81 tehát kora a LT/C és LT/D találkozási ideje körül kereshető. A késővaskorra mondottak is szöges ellentétben állnak Bendefy László véleményével, aki ezt mondja:

85 „A tó szintjének mesterséges megemeléséről tudunk a kelta invázió, a mongolok betörése és a másfél százados török uralom korából. Ez alkalmakkor a duzzasztott vízszintnek megfelelően az északi oldalon abráziós parti szinlők, a délin pedig a tó teljes hosszában, kisebb-nagyobb homokturzások képződtek ki." Tézisének megfelelően az őskori balatoni vízállásokat feltüntető görbén a „kelták inváziója" megjelöléssel, i. e. 400-ban 110,5 m A.f. magas balatoni vízállást rajzol, amely az előző és következő korok szintjéből oszlopszerűen emelkedik ki.

86 Mi a fentiekben két konkrét adatot tudtunk csak a késővaskori balatoni vízállással kapcsolatban felmutatni. Az adatok egyértelműen tagadják Bendefy László feltételezett, magas vízállását, aki egyébként Csalqg József kisbalatoni ásatási eredményéből indult ki

87 és az őskor során állandósult 106—106,5 m A.f. magas balatoni vízállást tételezett fel, mondván,

88 hogy ,,a történelem előtti kor mindenkori népei ezt a vízszintet egy évezreden át mindenáron tartották. A tihanyi, de éppen úgy a ságvári kőkori erődítmény, valamint a fonyódi földvár számára a szóbanforgó vízállás elemi szükséglet volt; hozzátartozott a földvárak helyzeti energiájának, illetve ellenállási képességének növeléséhez." Megjegyzi még:

89 ,,Egy ilyen, az adott természeti viszonyoknak éppen megfelelő, szerencsés vízállást csak hosszú évek vagy évtizedek tapasztalataival lehetett állandósítani." Az ásatási napló és leletanyag alapján kísértük végig Csalog József kisbalatoni ásatásait a fentiekben. Láttuk, hogy a Balaton vízállása változott az őskor folyamán, adataink alapján azonban a 106—106,5 m A.f. szintű állandósult vízállásról nem beszélhetünk. Elesik tehát a víztükör szabályozásának Bendefy László által feltételezett szakmai gyakorlata. Dunántúlunk területe egymástól független törzsek birtoka volt ebben az időben, a Sióvonal sem volt egy törzs tulajdonában. A LT/C periódus végén van bizonyos vízmagasodás, ez azonban a maga 105,8 m-es értékével erősen alatta marad a Bendefy László által feltételezett 110,5 m-es értéknek és csak a változó klíma függvényének tekinthető. A Bendefy László által felsorakoztatott őskori földvárak egyébként semmit sem mondanak a balatoni vízállások szempontjából. Az általa adott korhatározás sem helytálló, hiszen kőkori földvárat nem ismerünk, Ságváron egyébként sincs őskori földvár.

90 A fonyódi földvár viszont — amelynek ragyogó légi fényképét közli az I. 178. ábrán — török kori,

91 nincs tehát köze az őskori kérdésekhez. A tihanyi Óvár a H/C periódusban épült,

92 tehát koravaskori. A Balaton csak akkor növelte volna ennek védelmi tendenciáját, ha Tihany nem félsziget, mint ma, hanem sziget, Ahhoz viszont, hogy Tihany sziget legyen, valóban 110 m-es balatoni vízállás szüksé81. RADNÓTI A., BSz 1 (1942) 251—254. — BAKAY K. —KALICZ N.—SÁGI K., Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. Bp. 1966, 38; 3. sz. lelőhely. (Továbbiakban: MRT I.) 82. Publikálatlan anyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 83. MRT I. 38. 84. Horváth László publikálatlan leletmentése, szíves szóbeli közlése alapján. 85. BENDEFY 1969, 201. 86. BENDEFY 1969, I. 51. ábra. 87. BENDEFY 1969, 22., 52. 88. BENDEFY 1969, 55. 89. BENDEFY 1969, 54. 90. Vö.: KUZSINSZKY В., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 8—11. — DRAVECZKY В.—SÁGI K.TAKÁTS GY„ SM F 1964, 41—42. 91. FITZ J., AIR 2-3 (1963) 104—114. 92. SZ. BURGER A., RF I/25 (1972) 22.