Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - K.Knézy Judit: A favázas lakóházépítkezés emlékei a Belső-somogyi Csököly, Gige, Rinyakovácsi és Kisbajom községekben

226 KNÉZY JUDIT lések, stb. által annyit emlegetett sövényépületekkel ka pcsolatban a hivatalos szervek következetesen al­kalmazták-e a terminológiát, s a nép által „föcske­rakásos""-nak nevezett karóval rögzített, ugyancsak favázas épületeket ugyanígy jelölték, vagy csak „fa­ház", „faépület" stb. megjelölésével. Ezért kérdéses, hogy Csökölyön és környékén a máig, vagy a közel­múltig fennmaradt karóval rögzített favázas házak a sövényfalúakhoz képes az adott időszakban elő­relépést jelentenek-e, s ezzel a XIX. század köze­pétől végbement változások tükrözői, vagy egy már előbb is gyakori falkészítési eljárás töretlen folyta­tói Belső-Somogyban. Mindenesetre az általunk vizsgált négy községben az elmúlt 5 évben egészé­ben meglevő sövényfalú házat már nem találtunk, csak gazdasági épületet. Már Jankó János leírása is megtévesztő az Ezredéves Kiállításon bemutatott csökölyi házzal kap­csolatban, amikor ezt írja: „Az ily alaprajzon fel­épült ház anyaga majd fecskerakás, majd favázas sövényfalra vert anyag . . ." 78 Mindenesetre Nagy József, mint leggyako­ribb házépítési technikát 1910-ben csak a karóval rögzített favázas sárfalat írta le. 79 A sövényfal erősebb, mint a csak karóval rögzített. Valószínű, mindkettő elterjedt lehetett vidékünkön előbb is, csak az építési technika hanyatlásának idő­szakában a gyengébb falú, de kevésbé munkaigé­nyes módszer vált elterjedtebbé (ugyanis a fárad­ságos fonás elmaradt belőle) és nemcsak a rango­sabb lakó, hanem később a gazdasági épületeken is. Helyi, illetőleg belső-somogyi sajátosságnak tű­nik ez a jelenség, hogy elég nagyméretűek a kony­hák, sőt néhol nagyobbak, mint a szoba. See­mayer Vilmos Dél-Somogyból Berzencéről ál­lítja, hogy a berzencei konyha nagyobb volt, mint a szoba. 80 Az általunk vizsgált négy községre vonatkozóan ezt kategorikusan kijelenteni nem lehet, mert csak néhány adat van a nagyobb méretű konyhára és a kisebb méretű szobára. Viszont a konyhák nagy mérete tette lehetővé azt a XX. századi változást, hogy a régi füstöskonyhákból egy külön füstölő he­lyiséget választottak le. Helyi jelenségnek tűnik, bár csak arról van szó, hogy legtovább Csökölyben és 77. JANKÓ 1902, 184. a Balaton mentén a tisztán sár­ból és szalmából gyúrt gombócokból rakott sárfalat nevezi így helyi népi terminológiával. 78. JANKÓ 1897, 16. Nem tudni mit ért itt „fecskerakás"­on, valószínű, itt már nem a Balaton melléki, hanem a belső-somogyi népi terminológiáról van szó. 79. NAGY 1910, 22. 80. SEEMAYER V., NÉ 25 (1933) 52. 81. Csököly, Gige és Rinyakovácsi szőlői Bárdudvarnok Kisbajomban maradtak fenn a teljes kontyolt, illetve farazatos sátortetejű lakóházak, mint annak a kor­nak hírmondói, amikor még nem voltak utcák és nem törekedtek az utcafront díszesebbé tételére, s a téglaépítkezés és a vele együttjáró csúcsfalas le­zárás (nyeregtető) sem volt még ismert. Még községenként is van eltérés. Kisbajomban egyetlen előlpitaros épületet találtunk csak, a töb­biek csak hosszanti oldalukon pitarosak, és ezt elől pitarfal zárja le. A zsuppos lakóházakból legjobb Csökölyben maradt fenn és a legtöbb változatot — már lakosságának számszerű fölénye, sajátos ha­gyományőrző és továbbvivő tehetséges folytán is ­ez a község mutatott fel. A paraszti ácsmunkáknak remekeit találjuk itt a faragott pitaroszlopoktól a fejfákig, fazáraktól a házilag készült keményfa bú­torokig, kisméretű hordókig, felöntőig. Rinyakovácsiban egyedülállónak tűnik a Petőfi u. 2. sz. talpas ház utcai sarkánál a kerek oszloppal való megerősítése. Kutatásaink során ilyennel nem találkoztunk. Viszont itt általános helyi szokás volt a tető csúcsára zsuppból babaszerű címert, Marin­kát tenni. A helyi sajátosságok az általános megyei, illetve dél-dunántúli fejlődés vonalába illeszkedve, azt gaz­dagítva jelennek meg. Ilyen tendencia pl. a ke­ményfa mennyezetek, ajtók, ajtó és ablakkeretek, kicserélése puhafára, a kémények megjelenése, tég­lakemencék térhódítása a XIX. század második fe­lében, később a tégla és tömés épületek általánossá válása, a láncon lógó bogrács helyett katlan al­kalmazása. Figyelemre méltó jelenség, hogy a jó épületfát tar­talmazó erdőkkel nem rendelkező négy községben is milyen sokáig fennmaradt a faépítkezés, s a vele kapcsolatos technikai ismeretek, még ha a faanya­got a környező vidékekről kellett is beszerezniök. Azonos fejlődési ütem mellett bizonyos gazdasá­gi' 41 és társadalmi 82 kapcsolatok is magyarázzák pl. az építkezésben is megnyilvánuló sokféle egyezést a zselici falvakkal. Többek között a faanyagot is sok­szor a zselici erdőkből kellett szállítaniok. Az előttünk álló népi műemlékvédelmi és megőr­zési feladatok e hasonlóságok, egyezések további kutatására, a táji eltérések további feltárására ösz­tönöznek munkatársaimmal együtt. 8 ' Knézy Judit határában voltak, a vásárok révén áru- és csereke­reskedelem bontakozott ki pl. lenfonalat, lenvásznat szívesen cseréltek a csökölyiektől a zseliciek. 82. Házassági kapcsolatok főként a reformátusok között. 83. E helyen mondok köszönetet a Somogy megyei Ter­vező Vállalat munkatársainak, névszerint Szabó Tünde, Karmpis Miklós építészmérnököknek, Magyar Gabriella műszaki rajzolónak a felmérések rendelkezésemre bo­csátásáért, és Lantos Miklós fotóművész-építésznek a fotók elkészítéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents