Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Benke József: Termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban, 1948-1956

TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM SOMOGYBAN 1948—1956 171 kezeti mozgalma első fél évtizedének eredményeitanulságai megvonásában mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a társadalmilag és történetileg egyaránt szükségszerű folyamat megvalósítása során súlyos - és sokáig ható - hibákat követett el mind a megyei, mind az országos párt- és állami vezetés. Mindenekelőtt az önkéntesség megsértése volt a parasztság számára a legelfogadhatatlanabb. Az önkéntesség mellett megsértették a másik alapelvet, a fokozatosság elvét is. A fogyasztási, beszerzési és értékesítő szövetkezetek kiépítése a legfejlettebb szövetkezeti forma, a termelőszövetkezetek megszervezését is szolgálta, amelyeken keresztül fájdalommentesebben lehetett volna fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat. Ezen közbeeső lépcsőfokok kihagyása mellett az I. és II. típusú szövetkezeti formának megkerülése, s a mozgalom megindulásakori legfejlettebb fokozat, a III. típus erőltetése is a fokozatosság elvének megsértését jelentette.

49 Az állami támogatás elégtelensége és nem megfelelő formája, valamint az anyagi érdekeltség elhanyagolása jelentős mértékben befolyásolta ezt a negatív mérleget: a somogyi téeszek többsége éppen ezért nem válhatott vonzó példává az egyéni parasztság előtt. A parasztságnak az a része, amely engedett a gazdasági és adminisztratív nyomásnak — amely teljes mértékben lehetetlenné tette egyébként birtokán a jövedelmező gazdálkodást — a téeszbe belépve nem dolgozhatott példamutatóan; s ez kétszeresen gátolta a termelőszövetkezetek fejlődését. Gátlólag hatott mindezeken kívül az a politika is, amely a termelőszövetkezetekből a legjobb dolgozókat kiemelte, s a párt- vagy az állami élet más területére irányította. Az állami segítség alacsony volta mellett szólni kell arról is, hogy az állam jelentős mértékben megterhelte a termelőszövetkezeteket is, s mindezt gazdasági és szervezeti életük megszilárdítása előtt. Mint ismeretes, alig volt különbség az egyéni gazdaságok és a termelőszövetkezetek megterhelése között, sőt a gyakorlatban a szövetkezetekét nagyobb arányúnak kell tekinteni, hiszen kötelesek voltak az állam részére minden terményüket beszolgáltatni akkor, amikor az egyéni gazdaságok — beszolgáltafcási kötelezettségeiken túl — szabad piaci áron értékesíthették termékeiket, (gy — azt kell mondani a termelőszövetkezetek még kevésbé voltak érdekeltek a termelés fejlesztésében, mint az egyéni gazdák: teljesen megszűnt a beszolgáltatási- és adórendszer következtében a szövetkezetek anyagi érdekeltsége.

50 A megyei pártbizottság szövetségi politikájának alapvető hiányossága volt az is, hogy a téeszek megszilárdítását kizárólag szervezési és vezetési feladatnak, azaz politikai munkának tekintette, s mint rámutattunk, a legtöbbször az elnökök lecserélésével ezt megoldhatónak vélte. Ezzel legfeljebb javítani lehetett a helyzeten, de gyökeres változást elérni nem. Ehhez a megyei pártbizottság ereje kevés volt: ehhez az egész gazdaságpolitikát kellett (volna) megváltoztatni. Az ötvenes évek legelején kialakult gazdaságpolitika 1953-ra megérett a változtatásra: ezt nem lehetett tovább halogatni. A Központi Vezetőség felismerte a mezőgazdasági szövetkezeti politika megváltoztatásának szükségességét, és az 1953 júniusi határozatában feltárta a hiányosságokat, megvetette egy egészségesebb gazdaságpolitika lehetőségeit. A Központi Vezetőség ezen állásfoglalása után a kormány határozata kimondja, hogy ,,a termelőszövetkezetek sem gazdaságilag, sem politikailag eléggé alá hem támasztott túl gyors fejlesztése a parasztság gazdálkodását bizonytalanná tette, a mezőgazdaság fejlődése megakadt, s az utóbbi években lényegében egy helyben állt." A kormányhatározat rámutat a téesz-szervezések során elkövetett visszaélésekre, erőszakoskodásokra, ami — amellett, hogy „joggal sértette parasztságunk igazságérzetét" — komoly gazdasági károkat is okozott.

01 A határozat rámutat a tagosítások,

52 a gazdagabb parasztok (a visszaesés nem túlságosan lényeges). S ahol a fejlesztés követte az objektív és szubjektív feltételek megteremtését (pl. Budapesten), ott 1953—54 fordulóján még növekedett is 1953 közepéhez képest a téesz-tagok száma. Adatokat lásd: Adattár 1965, 48— 50. 49. BÖHM J., SN 1955. január 9. 50. Somogy megyében az ötvenes évek elején már alig volt különbség az 1 holdra eső általános jövedelemadó tekintetében téesz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok között: I. típusú csoportok 1951 1952 1953 1954 20—25 kat. holdig 105 190 189 212 15—20 kat. holdig 71 205 195 158 10—15 kat. holdig 53 225 236 220 5—10 kat. holdig 95 264 265 230 0— 5 kat. holdig 197 312 304 252 155 362 333 291 MSZMP Sm. Biz. Arch. MNB Sm. Igazg. jelentése (1955) „összesítő..." melléklete. Ugyanakkor a téeszek begyűjtési kötelezettsége is csak alig valamivel volt alacsonyabb, mint az egyénileg dolgozóké: az előbbieknél egy holdra átlagosan 188, az utóbbiaknál 224 búzakilogramm (ill. ennek megfelelő termény) jutott. HEGEDŰS A., TáSz 4 (1952) 307. 51. Somogyban jelentős problémát okozott 1949-től a parasztságnak — elsősorban a kis -és középparasztságnak — az ún. közbirtokossági és úrbéres erdők megszüntetése, állami kezelésbe adása. Ezeket most, 1953-ban, sok helyen visszakövetelték. Rendezése a következő években elhúzódott. 1956 őszén került a Minisztertanács elé, azonban az ellenforradalom kitörése miatt nem került megoldásra. 52. ,,Az elmúlt években a tagosítások miatt és a téeszek túlzott ütemű fejlesztése következtében a falun termelési bizonytalanság lépett fel, amely oda vezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjét nem javította, hanem még a szükséges" alapvető munkákat sem végezte el — mondotta Hegedűs András az MDF Központi Vezetőségének ülésén,