Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Benke József: Termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban, 1948-1956
TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM SOMOGYBAN 1948—1956 167 letárok csak nagyon nehezen szervezhették meg a gazdaságos termelést. S ezt az állami támogatás sem ellensúlyozhatta, ami nem lehetett elégséges akkor, amikor ennek nagyobb részét — több csoportnál - nem a gazdálkodás fejlesztésére, hanem mindennapi szükségleteik kielégítésére kellett fordítani, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az első csoportok nagy része - öntudatos tagjaik minden hősies erőfeszítése ellenére - sem válhatott példamutatóvá a parasztság számára: az első gazdasági év végére a fenti 22 csoportból 15 eladósodott: gazdálkodásuk ráfizetéssel járt, tagjaik számára nem tudták biztosítani a várt jövedelmet. A csoportok kétharmadának gazdálkodása minden téren negatív eredményt mutatott (amint ezt az év végén készült felülvizsgáló bizottsági jegyzőkönyvek tanúsítják). Ha a párt és a kormányzat - e lelkesedésre építve — a számszerű fejlesztés helyett (végső soron ezt természetesen el nem hanyagolva), a meglevő csoportok megszilárdítása politikáját állítja előtérbe, s megfelelő objektív és szubjektív feltételek biztosításával olyan helyzetet teremt, amelyben e csírák példamutató gazdaságokká válnak: törésmentes, egyenletes lehetett volna a szocialista magyar mezőgazdaság indulása, majd fejlődése. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK SZÁMSZERŰ FEJLESZTÉSI POLITIKÁJÁNAK ELŐTÉRBE KERÜLÉSE (1949-1953) Az 1948 őszi, 1949 tavaszi alakulások megyeszerte mindenütt nagy események, ünnepélyes megmozdulások voltak, amelyek olyan lényeges változást hoztak a falu életében, amihez fogható talán csak a száz évvel korábbi, az 1848-as jobbágyfelszabadítás volt. A föld társas, nagyüzemi művelésére való áttérés e kezdete végre valóra válthatta a híres somogyi „gazda", Berzsenyi századosnál korábbi álmait: még nem is a szövetkezeti csírák gazdasági eredményei, hanem ,,a lelkekben és elmékben bekövetkező változások" voltak azok, amelyek „a mezei szorgalmat és népboldogságot... majd a legfőbb tökélyre" juttatják. 10 Azok az eredmények - még bármily szerények is voltak —, amelyeket a termelőszövetkezeti csoportok — különösen a pusztakovácsi, barcsi és még néhány 1 ' - az első gazdasági évben elértek, feltétlenül komoly reményekre jogosítottak. 1949 közepén azonban a politikai és gazdasági téren bekövetkezett fordulat erősen éreztette hatását a termelőszövetkezeti mozgalom területén is: a megyei pártbizottság — a Központi Vezetőség irányvonala alapján - a téesz-ek számszerű fejlesztését tartotta legfőbb céljának. A megyei pártbizottság ülésén helyesen határozták meçj, hogy a „népgazdaság kettős jellegének megszüntetése, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése a döntő feladat". Az okokat azonban rosszul látták: mert az még csak elfogadható, a „proletárdiktatúra nem maradhat fenn kettős gazdasági alapon, az egyre gyorsabb ütemben fejlődő szocialista ipar és a kisárutermelő szétaprózott mezőgazdaság alapján". A második pontként megjelölt feltétel, hogy „az egyre jobban élesedő nemzetközi helyzet megköveteli mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének meggyorsítását" csakúgy nem fogadható el, mint más népi demokráciák példájára való hivatkozás. Még kevésbé fogadható el az átszervezés meggyorsítására tett intézkedések okaként — az MDP megyei bizottsága által megfogalmazott - állásfoglalás: „Az áruk döntő többségét nálunk még az egyénileg dolgozó parasztok termelik. A termelés növekedésével nem jár együtt az árutermelés növekedése: ennek egyik oka éppen a parasztság nagyobb fogyasztása. 18 Nagyon sok esetben találkozunk a beadás teljesítésének szorgalmazásánál, amikor nagyon sok dolgozó paraszt elmondja: ,,hogyan adjak be, amikor még nekem sem termett elég!" Ezzel a kijelentéssel dolgozó parasztságunk maga támasztja alá azt, hogy tenni kell valamit a termelés fokozása érdekében..." 19 Mint említettük, a megyei pártbizottság legfőbb feladatának a számszerű fejlesztést tartotta. 1949 szeptemberében elfogadott munkaterve a termelőszövetkezetek számát négy-ötszörösre, földterületét, a családok, valamint a tagok számát ugyancsak ötszörösére kívánta felemelni 1949 végére (1949 közepéhez viszonyítva). 20 A termelőszövetkezeti csoporto16. BERZSENYI D., összes Művei. Budapest 1956, 505— 506. 17. NYERS R., TáSz 11—12 (1949) BENKE J„ A barcsi Vörös Csillag 20 éve. Budapest 1968. 18. Az a népi demokrácia, amely első éveiben a legnagyobb lehetőséget éppen neki, a parasztságnak biztosította, most vele fizettette meg nagyratörő terveit: „a középparasztok egyes rétegeinek megadóztatásával, nagyobb lépéseket kell előre tenni" — hangzott el 1949. január 4-én. A következő évben Rákosi megfogalmazta: „Kényszeríteni kell a parasztot, hogy többet áldozzon a szocializmus építéséért." Idézi: ORBÁN PtK 1 (1970) 129. Ettől kezdve 1956-ig — csak a beszolgáltatási és a szabadpiaci ár közötti árkülönbözet révén — több mint 90 milliárd (!) forintot vontak el a mezőgazdaságtól, s fordítottak iparfejlesztési, szociális és egyéb célokra. Somogy megyében ez az összeg kétszer nagyobb volt, mint a népgazdaság valamennyi ágában összesen realizált beruházások együttes értéke. A fenti értékeket a Mezőgazdasági Adattár Budapest 1965, II. k. 172—244. (továbbiakban: Adattár 1965), valamint Somogy megye fontosabb statisztikai adatai 1956. (Kaposvár 1957, 174— 182.) kiadványok adatai alapján számítottuk. 19. MSZMP Sm. Biz. Arch. 33. f. 84. es. 20. A csoportok száma 1949. július 1-én 22 volt. 1949. december 31-én pedig 86, amelyeknek földterülete 3500 kat. holdról 15 000 holdra növekedett. A családok és tagok száma az előírtnak megfelelően nőtt: a tagoké 500-ról 2500-ra emelkedett. Ugyanezen idő alatt a „következetesen szocialista szektor" (az állami gazdaságok) száma 2-ről 21-re, területük 8000 kat. holdról 33 000 holdra emelekedett. MSZMP Sm. Biz. Arch. 33. f. 81. es., továbbá 34/a. es.
