Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya

A BÁTHORIAK SÁRKÁNYÖLŐ HAGYOMÁNYA 119 39. Nyírbátor, XVI. századi kályhacsempe. - Ofenkachel aus dem 16. Jh. in Nyírbátor. és egyéb kutatásai alapján véli Erdész Sándor a nyírségi Ámi Lajos emberalakú sárkány alakjait, a honfoglalást megelőző kor vallási maradványainak.

23 Véleményünk szerint is az emberalakú sárkány sok vonatkozásban az Ural-altáji, szibériai népek feketesámán alakjához hasonlít, amely a gonosz erő képviselőjeként embert is eszik. A vele szemben álló fehér sámánnal, a jó és rossz, a világosság és a sötétség, a sárkányölő hős és a sárkány jelképei is lehetnek. így végsősoron az tűnik ki, hogy a középkor sárkányölő harcos szentjének, Szent György kultuszának kereszténység utáni átvételét, és elterjedését éppen ez a honfoglalóknál meglevő és a Báthori mondában fennmaradó pogány hitvilág segíthette. Ennek bizonyítéka a görög népmesékben is meglevő törvényszerűség: amely szerint, a korábbi pogány vallási felfogás istenei, mitikus lényei később a népmesék hőseivé egyszerűsödnek le, illetőleg a keresztényvilág szentjei veszik át szerepüket és őrzik hagyományukat.

24 Hogyan maradhatott fenn számunkra a XX. századig a pogány hitvilág e néhány eleme? S miként őrizhették meg a Báthori Gábor mondák a sámánküzdelmek: a Sötétség és Világosság küzdelmének táltoshagyományba rejtett alapelemeit? Már többen megfigyelték, hogy az ősi pogány magyar hitvilág elemei a keresztény korban elsősorban a Jó (Világosság - Fehér — Keresztény) és a Rossz (Sötétség — Fekete — ördög — Gonosz — Pogány) harcaként maradt fenn. A keresztény egyház az ördögöt, a rosszat fekete, tisztátlan szörnyként képzelte el. Ez a gonosz lélek állat és emberalakot is ölthetett szerintük. Ennek a felfogásnak 23. ERDÉSZ S., Etn 72 (1961) 313—324. Ámi Lajos meséi I. kötet. Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény XIII. (Szerk. Ortutay Gyula) Budapest 1968, 76. MAGYAR 1971, 19—20. 24. MAGYAR 1971, 38.