Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve (Somogyi Múzeum 17., 1970)

A Kárpát-imedencében a rézkort felváltó bronzkor (г. е. 19—9. század) területünkön is új és jelentős történeti események eredménye. A csak kisebb mértékben érvényesülő sztyeppéi, a Földközi-tenger Ny-i részéről érkező népelemek mellett itt döntő jelentőségűek a D-i eredetű és hatású műveltségek. A vízi úthálózat mellett fontos lett a szárazföldi útlehetőségek kihasználása. A Keleti-tenger vidékéről jött a borostyán, Erdélyből a só, az arany és réz, de hoztak rezet a mai Szlovákia területéről is. A Közép—Dunaimedence területén előkerült számos öntőminta helyi fémművességről tanúskodik. Az öntőminták általában puha kőzetből készültek. Ritkán előfordul agyagból készült minta is. Külön ki kell emelnünk a rézkorhoz viszonyított, jelentőssé fejlett fémművességet (spirális díszítés, finomabb megmunkálás, poncolásos technika, stb.) A bronzeszközök a Kárpát-medence területén csak az i. e. 14—11. századokban váltak tömegáruvá. Már korábban, az i. e. 1900-as évektől elterjedt a ló domesztikálása és felszerszámozása ezen a területen is. (Csontzabiák, csontszíj-elosztók, ostornyél-borítások, stb.) Az i. e. 19—18. század közötti időben balkáni és aldunamelléki népek érkeztek területünkre. A hódítók gyorsan foglalták el a péceli nép településeit. A Dél-Dunántúl első bronzkori műveltségét a kutatók éppen egy jelentős somogyi lelőhely alapján ZókSomogyvári csoportnak nevezik. E nép lelőhelyeinek alapján ma úgy tűnik, hogy a nagykiterjedésű telepek életében egyre jelentősebb lett a földművelés, — már feltűntek a társadalmi tagolódás első jelei is. A déli eredetű műveltségeknek ez a csoport tulajdonképpen a csúcsát is jelenti. (Gamás—Jazvina, Karád—Tsz. major, Somogyvár, stb.) Megyénk középső bronzkorát a dunántúli mészbetétes edények népének megjelenése jelenti. Főleg pásztorkodással foglalkoztak a földművelés mellett, de saját bronziparuk is volt. Földbemélyített házakban éltek és a koir általános temetkezési szokása szerint a halottaikat elégették. Ez a szokás utal a megváltozott hitvilágra is. (Balatonboglár—(Várhegy, Balatonszentgyörgy—vasútállomás, Buzsák—szöllőhegy, Ordacsehi, Zamárdi, stb. Igen jelentősnek mondható az elmúlt években a Siófok—Balatonszéplak—Vadkacsásnál feltárt temető, melynek értékelése napjainkban készül.) Az i. e. 13—12. században az ÉNY—DK-i irányú népmozgás során az ún. halomsíros népek vándoroltak Somogy területére. Ezek 7