Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve (Somogyi Múzeum 17., 1970)

a nagy népmozgalmak a bronzkori békés telepek lakóit otthonuk elhagyására kényszerítették. A kor imozgalmas, háborús történetét igazolják a földbe rejtett kincsek. A halomsíros kultúra életének az i. e. 12—11. században újabban érkező halomsíros csoportok vetettek véget. A települések elpusztultak, a támadókkal szembeni ellenállást kifejtők fegyverei és ékszerei szintén földberejtett kincsként kerülnek ma elő. Az i. e. évezred végén az ugyancsak a halomsíros kultúrához sorolható északi eredetű, a temetkezési szokásuk alapján Urnasíros kultúrának nevezett nép végleg megdöntötte az őt megelőző civilizációt. Fejlett bronziparuk termékeit, szép tárgyaikat számos somogyi lelőhelyről ismerjük. (<Pamuk.) (Ebben az időben bomlik fel a nemzetiségi társadalom és ez a kezdete megyénkben is az őskor utolsó időszakának: a vaskornak.) Az i. e. 10—0. század közötti időben új fém jelent meg Európában. Az új fém megjelenése új korszakot is jelentett: a vaskor szakot. (Korai vaskor: i. e. 9—4. század; késői vaskor: i. e. 4—1. század.) Az előbbit a Későhalomsíros nép, az utóbbit a kelták kultúrája jellemzi. Az i. e. 12. században zajlottak le az európai történelemnek újabb irányt adó nagy népmozgalmak is. (Italikusok, dórok, stb. vándorlása.) A korai vaskor gazdasági képét befolyásolta az új fém megjelenése és elterjedése, de bronz sarlók tömege, bronz balták, vésők, stb. a leggyakoribbak a vasleletek mellett. Ez a jelenség egyrészt a bronz eszközök hosszú továbbélését, másrészt a gabonatermelés intenzívebb fejlődését, a fa megmunkálás és az erdőírtás előtérbe kerülését bizonyítja. Az ún. későhalomsíros (hallstatti) kultúra idején Somogyban nagykiterjedésű magaslati telepek, sőt erődítések és földvárak is keletkeztek. Ezek talán törzsi központok is lehettek, ahová szükség esetén a környék lakossága menekülhetett teljes állatállományával. (Nagyberki—Szálacska, Balatonföldvár—Várhegy, Balatonboglár— Várhegy, stb.) A korai vaskorból a (Középduna-medence területéről számos kohót ismerünk. Irodalmi adatokkal még nem bizonyított, de az 1963—64-es években végzett terepbejárások eredményei alapján feltételezhetjük, hogy a Nagyberki melletti Szalacskán már ebben az időben is dolgozott kisebb jelentőségű vasfeldolgozó műhely. Ez a műhely esetleg Somogyot és a Kaposvölgy egy részét is elláthatta vasáruval. A kor embere Somogyban is urnatemetőkbe temetkezett. A törzsfőt teljes harci díszben, karddal, pajzzsal, sisakkal, sokszor kocsijával és felszerszámozott lovaival hamvasztották el. A marad8