Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)
már honi nyelven, bár csekély, ezer számozott példányban, hozzáférhetővé vált az Ulysses. Azóta csaknem újabb két évtized telt el. 1966 nyarán Martyn Ferenc újból kézbe vette Joyce könyvét. Nem kiadó kérte rá, nemszerződés és előleg serkentette munkára. Ranion Lull elmélkedései, Az apostol, a Don Quijote, Mallarmé versei, a Bovaryné illusztrátora ezúttal a modern európai irodalom egyik legnagyobb hatású művének rajzos kommentálásához fogott. A választásra ösztönző okok között még valamiről be kell számolni. Köztudott, hogy Joyce hőse magyar származású: Leopold Bloom nagyapja valamikor Szombathelyen élt és Virágnak hívták. Az is ismert, hogy az író az első világháború előtt Triesztben, az akkori Monarchia területéhez tartozó dalmát kikötővárosban élt olasz hajósok, magyar vasutasok, szerb kereskedők között. Az Ulysses írásába is itt kezdett. Bizonyára itt hallotta azokat a magyar szavakat is, amelyeket művébe átmentett. De nemcsak Joyce művének vannak magyar vonásai, a magyar grafikust is személyes szálak fűzik az Ulysses-hez. Martyn Ferenc apja —• akárcsak James Joyce — ír származású. A családfán az ősöket egészen a XII. századig lehet követni. Ekkor élt az az Oliver Martyn, aki a királytól címert kapott, s aki Oroszlánszívű Richárdot a keresztesháború idején a Szentföldre elkísérte, majd hazafelé jövet Prágában meghalt. A család egyik későbbi sarja, bizonyos Edward Martyn 1900 körül az ír Nemzeti Színház körül bábáskodik Dublinban. Joyce, aki ebben az időben ugyancsak Dublinban tanul, talán ismerte is ezt az Edward Miartynt. A Martyn családnév mindenesetre az Ulysses-ben is előfordul. Ennyit az inspirációról. Fontosabb: milyenek maguk a rajzok, amelyekkel Martyn Ferenc a mű olvasását kíséri? Az első gondolat: lehet-e egyáltalán ezt a könyvet illusztrálni? Nem volna elég csak az olyan véletlen — de érzésem szerint meglevő — analógiára hivatkozni, ami Joyce • »túlzásai-« és —• mondjuk Csontváry »szertelen« művészete között föllelhető? S ha valaki mégis az illusztrációra vállalkozik, nem volna jobb különféle kinagyított mikroszkopikus metszeteket e sorok mellé illeszteni? Egy növényi rost, egy agysejt, egy pók szemének keresztmetszetét? Ezt a részletekben tobzódó, egyetlen nap történetét hatszáz fólió oldalon elbeszélő regényt, ezt a modern irodalmat a szabad képzettársítás, a belső monológ fogásaival, az idősíkok egymásba úsztatásának, a »szálelválasztási technikának« az eszközeivel megajándékozó művet, ezt a lazán összefüggő, látszólag értelmetlen világot nem éppen ezek a találomra kiválasztott nonfiguratív metszetek :
