Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

nyék illusztrációi, mégis egységes egésszé szerveződött a könyv; a párhuzamosan készült versekből és rajzokból új és önálló mű született. Némileg hasonló elvre épült a Magyar Helikonnál 1960-ban megjelent Eluard-album, mely a költő versein kívül Picasso és Matisse rajzait tartalmazza. Milyen elvek szabják meg Martyn Ferenc illusztrátori tevékenységét? Mi jellemzi Martyn irodalmi kísérőrajzait? Mint mondja, nincs könyvtára, keveset olvas. A képzőművészettől az irodalmiságot, a novellisztikus tartalmat érzi a legtávolabb. Mégis egész pályáján nyomon kísérhető kapcsolata az irodalommal és az írókkal, sőt magával az írással. A képzőművészettel kapcsolatos gondolatait lejegyzi. Korábban levélben, újabban a kiállítás-megnyitókban villant fényt egy-egy fontos elméleti, esztétikai kérdésre. írókhoz fűződő kapcsolatait portréi őrzik. Ritka olvasmányait rajzos megjegyzésekkel kíséri, kommentálja. A könyvek, az irodalmi hősök ugyanúgy a valóság részei számára, mint a fák, a kövek, a vízpart, a napfény. Martyntól távol áll az irodalmi tartalom lemásolása, képi lefordítása. Illusztrációit önálló igényű rajzai közé sorolhatjuk, bár azok sohasem szakadnak el az irodalmi művek tartalmi mondanivalójától. Martyn nemcsak hangulati rokonságot tükröző lapokat illeszt az irodalmi szöveg mellé, hanem olyanokat, amelyek magas művészi szinten megvalósult megfelelői, kiegészítői az irodalmi alkotásnak: önálló értékű lapok, tökéletes rajzok, önálló művészetté transzponált képek, eredeti képzőművészeti alkotások. De nem függetlenek az író gondolataitól. Nem mások értelmezését ülteti át a papírra, hanem képi eszközökkel azt a jelentést akarja visszaadni, azt. az egyéni élményt akarja elmondani, amit az olvasás, a mű nyújt ' számára. Bár Martynnak vannak olyan rajzai, amelyeket utólag oda lehetne tenni valamely író műve mellé, amikor illusztrál a »hagyományos« úton jár: mindig a textusból indul ki, a meglevő irodalmi szöveghez készíti a rajzot. E képek tehát hűek tárgyukhoz, az illusztrált mű korához, az író egyéniségéhez, stílusához. Ez egyik oka változatosságuknak. A realista előadástól az absztrakt képalkotásig ér skálájuk. Egyszerre tapadnak a választott alapszöveghez, a mű szelleméhez, s egyszerre fejeznek ki valamit a festő művészetének leglényegéből. Martyn — ahogy festményein — ezekben a rajzokban sem ismétli önmagát. Szöveg-szerzőit különféleképpen közelíti meg, s éppen ezért mindegyik sorozata más és más, ugyanakkor illusztrációs lapjain is fölismerhetően önmaga. Amit az eredeti művekhez hozzáad, sajátosan egyéni és mai. Martyn rajzai leginkább azoknak az igényeknek felelnek meg, amelyeket fentebb Babitstól idéztünk. Egyik nyilatkozatában maga 22