Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

is megfogalmazta törekvéseit : »Annyi bizonyos, az író által láttatott valóságot lemásolni, ismételni értelmetlen és fölösleges... Az illuminer, az illustrer igék több jelentése közül az egyik annyi, mint megvilágítani, a másik pedig a szövegbe iktatott metszetdíszítést jelent. Számunkra az első jelentés, a rezonancia a fontosabb; nem a díszítésen, hanem a megvilágításon van a hangsúly.-« Martyn célja nem a másolás, hanem a »párhuzamos képi gondolkodás, a képes meditáció.« Az illusztráció itt a gondolat újjászületése. Rajzai nem lefordítják a szöveget, hanem kommentálják, kiegészítik, újraköltik. A párhuzamos képi gondolkodás termékei. Az irodalmi művel egyenértékű alkotások. Az illusztráció műfaji jellegéből következik, hogy nemcsak a könyvnyomtatás hajnalán, hanem ma is szorosan a nyomdatechnikához van kötve. Számos grafikus jól ismeri a nyomda világát, és a gépek alá tud dolgozni. A kiadók szívesen alkalmazzák az efféle simulékony, a technika féltételeit elfogadó, s az adott határok között is színvonalasan dolgozó művészeket. Hogy a technika abroncsai között is lehet kiválót, sőt nagyszerűt alkotni, Bálint Endre Párizsban megjelent biblia-illusztrációira hivatkozunk. A fekete nyomdafesték mellett egyetlen szín, az arany alkalmazásával a képi ábrázolás szinte legvégső határait ostromolja. Martyn nem ezt az utat járja. A technika szabta korlátokat nem fogadja el. Mivel a nyomda — elvben — mindent meg tud valósítani, a nyomdának kell a művészhez alkalmazkodni és nem fordítva. Ez a másik oka illusztrációi változatosságának. Ahány mű, technikailag annyiféle rajzsorozat. »A szebbet, a jobbat nem a konformizmus, hanem a rajzoknak és a nyomdának rivalizálása biztosítja« — mondja Martyn. Az illusztráció technikájának megválasztásában nyomdai szempontok nem irányítják. Azzal, hogy a sokszorosítást nem tudják mindig tökéletesen megoldani, nem árthatnak képeinek. Annál rosszabb a nyomdának. Martynt — a festményeit is jellemző — intuitiv, beleélő képessége, nagyszerű képzelőereje teszi alkalmassá a klasszikus irodalmi alkotások kiváló kommentátorává, önálló illusztrátorává. Idemásolok egy részletet egyik kiállítási kritikájából. »A falu szélén hatalmas park sötétlik, téglakerítése elfogy, kapui talán nem is voltak. A belépő bitangban jár folyondárszakáliú fái közt, elkopott utakon. A középső tisztáson aztán ott a panoráma: egy bolond kastély téglaszín hasával, chateau hanté par les esprits! donjónokkal, tornyokkal és elhagyottan. Sehol egy lélek. A régi vaskos kastélyra, melynek padlója, dongaboltozata még árasztja korának levegőjét, hatalmas termeket húztak, nyilván lovagi ünnepségekre, csillagvizsgálót, műtermet, meg könyvtárszo23