Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

szakad az illusztrált műtől. Itt az illusztráció lemond az időbeli és a tartalmi kapcsolatról, kép és szöveg között nincs tárgyi összefüggés, legföljebb hangulati rokonság. Az irodalmi alkotást és a könyvben szereplő képet — a kötésen kívül — csak az atmoszféra, a légkör azonossága fűzi egybe. Az álláspont legkövetkezetesebb és legszuggesztívebb hazai képviselője Kassák Lajos. A könyvnek képzőművészeti jelentése van, a könyv maga is műtárgy — hirdette Kassák. Egy korai, még 1920ban, az emigrációban írt cikkében fejtette ki először elgondolásait. Már az írás címe előlegezi mondanivalóját: A könyv, mint szép tárgy. »Ha egy könyvet teszünk az asztalra, és valaki bejön a szobába, akkor az először is meglát egy szép tárgyat. Nem azért ímegy oda, hogy ki írta, mi van benne, hanem azért, hogy közelről tapintsa, érzékölje. A könyv tehát nemcsak szöveget, gondolatokat közvetít, hanem a könyvnek, mint minden tárgynak, képi jelentése is van...« így foglalta össze előttem Kassák egy beszélgetés alkalmával —• a tanulmány megírása után negyvenöt évvel — ennek a hajdani írásnak a lényegét. (A beszélgetés megjelent A könyv c. folyóirat 1965. évi 4. számában.) Kassák maga tervezte könyveinek tipográfiáját, kötését, maga választhatta meg a betűtípust, a pagina helyét, a könyv méretét. Illusztrációként legtöbbször saját rajzait használta fel. A Szerelem Szerelem című lírai kötetét például tizenhat női portréja kíséri, A tölgyfa levelei versei közé pedig kemény, konstruktivista képarchitektúrái közül választott néhányat. Válogatott verseinek francia nyelvű kiadásához Victor Vasarely adott néhány szép, önálló, op-artos lapot. A hagyományos értelemben talán nem is illusztrációk ezek, hanem kísérőrajzok, melyek csak hangulati kapcsolatban vannak környezetükkel. Kassák az említett beszélgetés alkalmával mondta: »Valóban, a régi értetlmben vett illusztrációt nem kedvelem, mert azt hiszem, hogy a XIX. században már megszűnt szükségesnek lenni. Az akkori regények olyan kor termékei, amikor a mese volt a fontos, s az irodalom is elsősorban történéseket beszélt el. Ma már nem lehet azt csinálni, hogy ha Mancika és a lovagja egy díványon hevernek, akkor ezt a másik lapon lerajzolom. Két folt, amely természeténél fogva viaskodik egymással, ugyanezt jobban, korszerűbben kifejezheti. ..« Kassák nem áll egyedül nézeteivel a század művészetében. Matisse, Léger, Picasso is úgy »illusztráltak-«, hogy négy-öt rajzukat beleadták valamelyik kortárs költő új kötetébe. A hazai könyvkiadásban — könyvtörténet számára följegyzendő dátum! — 1955ben jelent meg először olyan mű, amely önállóan keletkezett verseket és rajzokat foglalt egyetlen könyvtestbe. Takáts Gyula és Egry József Vízitükör című kötete ez. A rajzok nem a költemé21