László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

A vonal természetéről ». ,. ismertem jónéhány festőt, aki összes alakjában mintha önmagát rajzolta volna le természet után; (a rajzok) készítőjük mozdulatait és szokásait ábrázolták . .. nagyon nagy hibája (ez) a festőknek . . .« (Leonardo: Trattato 108. §) ígértük, hogy világossá tesszük a különbséget a festő és a szobrás? rajza között, hogy azután ennek alapján majd iskolázottabb szemmel figyelhessük Medgyessy Ferenc bemutatott rajzait. Kérnünk kell az olvasó figyelmét és türelmét, mert kissé messziről — vagy inkább túl közelről kell kezdíenünk: önmagunkat kell figyelnünk ahhoz, hogy a rajz mibenlétét megsejtsük. Ha valamit ki kell fejeznünk, nem elég a szó: egész valónkkal mutatjuk fájdalmunkat, örömünket, arcunk színjátéka, kezünk mozgásai szinte kifejezőbbek, mint szavaink. (»... nem érez, ki érez szavakkal mondhatót.«) A szó gyakran el is maradhat és a kifejezés mégis tökéletesen érthető: embertől emberig az út a mozdulatokon keresztül közvetlenebb, mint a szavakon át. Nos a rajz sem más, mint a kéz mozgásának rögzítése, mint ahogy az írás sem más, mint parányi, finom mozgások láncolata. Köztudomású, hogy az írásból a hozzáértő milyen tökéletes jellemrajzot tud adni. Az író ember egyéniségének gazdagon árnyalt képe, képességeinek hibátlan rajza tárul elénk, mert még e parányi mozgás is magánviseli az egyéniség lenyomatát. Hát még akkor, amikor ez a mozgás szélesebb ívben tárulhat ki: a rajzolónál. Míg azonban az írástudomány gazdagon kibontakozott, nem mondhatjuk el ugyanezt a rajzzal foglalkozó tanulmányokról. Jegyezzük meg jól: az írástudomány nem a leírt szövegből következtet, hanem a vonalak vezetéséből, ütemrendjéből, süllyedéséből-emelkedéséből, az írás általános képéből. S ezzel egyúttal magyarázatát adtuk annak is, hogy a rajzokkal kapcsolatban miért nem alakult ki eddig a vonalfejtés tudománya: a rajzban az ábrázolás annyira uralkodik, hogy feledteti a rajzi vonal kifejező erejének lappangó indítékait, a tárgytalan erőket, amelyek közvetlenül — az ábrázolás tárgyától függetlenül — embertőlemberig vezetnek s rajtuk keresztül indul meg az az áram, amely a rajz szeretetét, a rajz művészi hatását kiváltja. Még a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként, Lyka Kárölyhoz adtam be szakdolgozatomat »Művészetlélektani tanulmányok« címen, s ennek egyik nagy fejezete a vonal természetrajzával fog18