László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

lalkozott. Később a 40-es évek elején a Kolozsvárott megjelenő Termés című folyóiratban közöltem kivonatát, de a háború miatt talán még a legszűkebb érdeklődőkhöz sem jutott lel. Ezért most a Medgyessy rajzok megismerése elé, ide illeszteném a kísérletek summáját és annak eredményeit. Már előre megmondom, hogy voltaképpen Leonardo éles megfigyeléseinek teljes igazolásával járt az a sok ezer kísérlet, amelyet fiatalos hévvel és konok következetességgel végeztem. Bárcsak akadna, aki folytatná ezt a munkát. Ezeknek a kísérleteknek célja az volt, hogy megállapítsák a vonal érzelmi értékeit, illetőleg a vonal és a test mozgásának közösségét. Ehhez — amennyire lehet — ki kellett először kapcsolnom az értelem irányítását és ellenőrzését. Ezt kettős eszközzel kíséreltem meg: egyrészt a kísérleti rajzoló szemének bekötésével (ezzel kizártam az optikai ellenőrzést), másrészt pedig a rajzok unalomig való ismételtetésével, amivel a végén kizártam a logikai ellenőrzést, hiszen régi tapasztalat, hogy az állandó ismétlés kikapcsolja a figyelmet. Hogyan folytak le a kísérletek? Elsőben is minden korú emberrel, férfival és nővel, .gyermekkel s öreggel egyaránt dolgoztam. Megkértem őket —• tehetségük szerint — egyszerűbb vagy bonyolultabb, de tiszta vonalrajzra. Ez lehetett egy házikó, fa, vagy ember. Ezt a rajzot nyitott szemmel, asztalhoz ülve rajzolta, aztán kérésemre sokszor, sokszor ismételte, míg bele nem fáradt. Akkor bekötöttem a szemét s az előbbihez hasonlóan ülve, majd fejét ebben a helyzetben jobbra s utána balra hajtva, felállva, guggolva s más — ha jól emlékszem 15 —• testhelyzetben kellett ismételnie a rajzokat sorozatban, míg meg nem unta. Már a kísérletek elején észrevettem, hogy a bekötött szemmel való rajzok vonalainak torzulásában bizonyos törvényszerűség mutatkozott egyes testhelyzeteknek megfelelően, ezekben ugyanis a torzulás természete azonos volt. Hogy csak a legegyszerűbbet idézzem: az összekuporodott helyzetben rajzolt firkák vonalai kis területre tömörödtek, az állva, kinyújtózva rajzoltak pedig szinte rajzolójukkal együtt nyújtózva megnyúltak. Érdekes változatot tapasztaltam azoknál, akik tudtak rajzolni, tehát emberi alakkal kísérletezhettem. Megkértem őket. rajzolnának egy ballábon álló alakot, tehát kontraposztoban. A csukott szemmel való rajzoláskor az előzőkhöz hasonló módon torzultak a különböző testhelyzeteknek megfelelően. Ez annyira törvényszerű volt, hogy a végén már habozás nélkül meg tudtam mondani egy ilyenféle rajzról, hogy milyen testhelyzetben készült. De most jött a meglepetés: a rajzolót ugyanabba a kontraposzto helyzetbe állítottam, mint amit a rajz ábrázolt -— a rajzokon alig volt torzulás, majdnem olyanok lettek, mintha nyitott szemmel rajzolta volna fket készítőjük. Ám még nagyobb meglepetés várt akkor, 19