László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

érthetők, voltaképpen a látható s elfordult együtt adja a monumentális formát. Hogy ezekben a kérdésekben tisztán lássunk, s az is világossá váljék előttünk, hogy mi is az, ami a Médgyessy rajzokat rajzban látott szoborrá teszi s elkülöníti az önálló graiikai lapoktól, kitérőt teszünk majd a rajz természetének megismerésére. Fénykép és szobor A kaposváriakban Médgyessy Ferenc elsősorban mint a múzeum előtt álló Rippl-Rónai szobor alkotója; él. Beszéljünk őszintén a szoborról. Minden szobrászi-formai nagyszerűsége mellett van valami kis ügj^etlenség, szintehogy ügyefogyottság az ülésében. Magyarázható ez azzal is, hogy Médgyessy a főnézet síkjába akarta komponálni a szobrot, és hogy a térdek kiugró tömbjét csökkentse, a szembenéző test alatt a két lábat oldalnézetbe szorította. Ha csak a felső testet nézzük s a lábakat letakarjuk, akkor a íábakat is önkéntelenül szembenézetben képzelnők el, vagy ha ellenkezőleg: a felsőtestet takarnók el, akkor a lábakhoz oldalnézetben ülő alakot képzelnénk. Sok szó esett arról, hogy Médgyessy a látványt mértani tömbök felé igyekszik tömöríteni, s ez a jelen esetben azt jelentené, hogy itt a lapos hasáb, az emléktáblaszerű tömb lenne ez a mértani test. Mégis van valami, ami arra ösztönöz, hogy ne elégedjünk meg ezzel a felelettel... Nagyjából eddig jutottam töprengéseimben, amikor még a szobor agyagmintáját nézhettem az ötvenes évek elején Médgyessy műtermében. Volt valami, ami a kétfajta ülés ötvözetében zavart. Talán még azt is hozzátehetném, hogy a lábak megtört állása mintha-mintha valamiféle meggörnyedt felsőtestet s nem pedig kimagasló tömeget kívánt volna. Ám lehetséges, hogy ez az érzésem csak később támadt. Később, amikor valami olyan felfedezést tettem, amelyet most közlök s amely feleletet adott töprengéseimre. Médgyessy Ferenc atyai barátságával tüntetett ki, igazán megszeretett. Ennek tulajdonítható, hogy amikor beszéltem neki arról, hogy milyen szenvedéllyel gyűjtöm a magyar alkotók kéziratait, csak térült-fordult és egy hosszú dobozt tett elém, tele levelezéssel és fényképekkel, hátha találnék benne nekem valót. Valóságos kincsesbánya volt — állan3ó biztatására — sok levelet, lapot, fényképet választottam ki s ő szívesen adta nekem. Nos ezek közt van egy fénykép. Hátlapján Médgyessy ceruzaírása : »Rippl-R. Józs Siófok.« Jellegzetes Médgyessy rövidítések, de most nem ez érdekel minket, hanem a fénykép. Egy pillanatig 13