László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

sem lehet kétséges, hogy a szobor ebből a fényképből nőtt ki. Medgyessynek nem volt Rippl-Rónairól ilyenfajta ülő rajza. Viszont a szobor kissé ügyetlen lábtartása az öreg Rippl-Rónai kissé lábujjhegyes támaszkodását példázza, az elfordulás motívuma is a fényképről került a szoborra. Olyan apró jelek árulkodnak a fénykép felhasználása mellett, mint pl. az ingnek a jobboldali hónaljból kiinduló ránca. Ez a szobron a mellizmot kellene sugallja, de lennebb került —• éppen úgy mint a fényképen. De a fénykép csak az indítást adta —• Medgyessy szobrászi ösztöne és tudata »rendbehozta« a természet »illetlenségeit«, a térbeágazó mozdulatát tömbbe tömörítette, a ráncok vászonra jellemző töredezettségéből a test domborzatának törvényeit bontotta ki. Egyszóval a fényképből szobor lett, méghozzá telivér Medgyessy szobor, de maradt is benne valami a fénykép megtörött, öreg festőjének görnyedtségéből, ügyetlen üléséből s ez a kettősség sajátos — nem mindenben harmonikus — feszültséget okoz a szobor nézőjében. 16