László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

vállveregetést kaphatunk tőlük. Ha azonban a magunk szellemével gazdagítjuk Európa művészetét, ezért nem vállveregeltéshen, hanem igaz megbecsülésben lenne részünk.« Ezek is eléggé hitelesen idézett szavai a Mesternek, bár emlékezetből (kerülték ífeljegyzésre. »Tudálékoskodássial, agyalással, kitalált zsenialitásokkal nem lehet igaz 'művészetet teremteni« — mondotta a Mester. Különösen sokat hangoztatta, hogy »az egyéniséget nem liehet Kitalálná, mert az vaigy megvan már eredetileg lis, vagy nincs. Ezért a becsületes szívű festő csak egyet 'tehet, ha becsületes akair maradná, mégpedig azt, hogy határtalanul őszinte komolysággal állandóan ügyeli szívének belső 'hangját, vágyát, és a hallott hang, az érzett vágy után megy páiktúrájábain mindig. Azt kövesse egy életen át. Magáim is ezt tettem imándig — 'mondotta — nékem csak egy egyetlen utam voillt éspedig az, amelyen a kezdet-kezdetén elindultam, ehhez (mindvégig hű maradtam, mert még a Biblia is azt tanítja »AégyTiu mindhalálig és néked adom az élet koszorúját.« ... de ez ^semmiképpen nem zárja ki az útkeresésnek jogosultságát.« Azonban mánit mondottá: »Különbséget kell tenni az olyan útkeresés között, amely napjainkban az egész világolt behálózó, tomboló lárma miatt, a lemaradástól való félelem niíialtt születik . . . és 'az olyan útkeresés között, amely a szív legbelsőbb indítékai folytán, imiindenlfélle fülsiketítő lármától függetlenül azért történik, hogy . .. még maradéktalahabbul, még tisztábban elmondhassa egy alkotó a világról, az emberekről, a 'tájaikról való érzelmeit. . . mert az előbbi csak valamilyen feltűnési becsvágyból, divatból, félelemből, 'míg az utóbbi egy nagy, nemes cél szolgálatában történik . . .« A Mester korrektúrái közben sokszor esett szó a színről is: »Rossz szín tulajdonképpen nincs is, hanem csak rosszul, vagy jól párosított színek vannak. Miniden azon áll, vagy bukik, hogy a különböző színek az adott felületen pusztítják-e, Vagy éllteitík egymást. Egy kép színei ordítozó .rezesbanda városligeti artikulátlan rikoltozását válthatják ki, vagy ... a lélek vigasztaló, boldogító életérzését. Kun István levelében felidézett egy korrektúráit, amelyen ez a két víiláig összecsaipoltt. Szó szerint ádézleim, mert csakis így adja ímeg a Rudmay műterem, igazi hangulatát : »Történt tehát egyszer . . . hogy egy pénteki korrektúra napon Mesterünk igen felindult lelkiállapotba került. A felindulás cika pedig az volt, hogy az állványon lévő tanulmánynak minden porcikája erősen sugározta alkotójának azt a szándékát, hogy ő amár bizony ezentúl a legszélsőbb, a legulttr&modermdbb irányzatot fogja követni! Talán még laz sam lett volna olyan nagyon baj. A nagy baj inkább az volt, hogy ez az ultrámodernlkedés jegyében született tanulmány irgalmatlanul magán viselte az erőszakoltságnaik és a dilleitáns gyötrelmeknek minden változatát. MesterünJk, amikor e világcsodának szánt alkotást meglátta, .34