László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Szedifért János közlése : »Korrektúráin szokta tmoindani : mindent hagymával kell indítani,. rossz képire pedig: olyan, mintha málnaszörppel öntötték volna le. Töltöttkáposzta volt a non plus ultra, ez volt a legnagyobb dicséret.-« Tárlay Teréz, aki Pécsett, majd Bajáin volt növendéke, mesélte el a következőt : Növendékeitől megkérdezte a Mester egyszer, hogy szeretik^e a töltöttikáposztáit. Ebből indította 'dl a korrektúrát. »Csinálják csak addig, míg fokhagymaszagú nem lesz !« A jó ebéd s egy-két pohár »borocska« után cigaretta mellett kerültek elő Rudníay híres anekdotái. Néhányat mi is idézünk, akárcsak imla hallgatinók kissé ty-sen ejtett sz hangjait, kissé orrból motndotlt szavait. Lőriinczy Szabolcs emlékszik, hogy a Mester Bábonyiban ismert meg egy öreg csavargóféle embert, nagyon tetszett meki s el kezdett vele beszélgetni, ez volt a szokása,, mielőtt festeni kezdett, szerette megismerni modelljeit. »Szecrebi-e imaga a hurlkás babfőzeléket csülökkel?« A legkedvesebb ételem, mondta a csavargó — »hát ebben megegyeztünk«. »Hát a túrósicsúszát szereti-e? Nagyon« »... hát ebiben is megegyeztünk« Hát a fehéret szereti-e vagy a kadarkát? »Én a kadarkát — »ebben is megegyeztünk. Nem akar egy kis pénzt olcsón? Én csak mondom, hogy hogy álljon, vagy üljön, s magánlak más dolga nem lesz, mint hogy úgy marad.« El is kezdi a festést, de öt-tíz perc múliva az ember elszunyókált, elaludt ! Költögeti, folytatja a festést, de bizony megint csak leikoppan a feje. Alig-alig sikerült tető alá hozni a képet. Közben megetette, megitatta, úgy ahogy megbeszélték. Kérdezik ám a falusiak utána, hogy milyen ember az új gazdád? Nagyon derék ember, azt szereti, aimiit én, jó magyar ember, csak — ne festene!« Rudnay Gyula példáiként használt anekdotája a táblabíróról és •a hajdúról, amit arra mondott el nekünk, ha kérdezte valaki, hogy melyik művész nagyobb, vagy melyik út járhatóbb voltaképpen Deák Ferenc adoma járnak változóiba (Eötvös Károly: Emlékezések, 1904. 297 1.) »Kocsi Horváth Sámuel veszprémi kövét nagyon békességszerető ember lévén a imagiántársalgásbam is, mindig mindenMinek igazat adott s mint alispán is minden peres felet kibékített. Az országgyűlésire is utánament az az adoma, hogy egyszer bement hozzá a felperes és baját elpanaszlá, mire ő mint alispán azt feleié: »Fiam neked teljesen igazad van«, de ugyaniakkor odamenvén az alperes is s saját baját elpanaszolván annak ós azt feleli: »Fiam, neked is teljesen igazad van« — mikor pedig ezt az ott jelen veut Röbonezy János első alispán meghallotta s azt monda: »Bolond vagy te Samu, mind a kettőnek csak nem lehet igaza« — erre azt feleié: »Neked is teljesen igazad van János.« Egyszer egyik építész barátját látogatta meg, s annak lakása 20