László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Máskor meg vissizaemilékezett íiatal kora nagy élményére: a magyar történelemire, nemcsak a gömöri táj minden zuga emlékeztette őt erre, hanem tanárai az (iskolában: »A nevelésem: sohasem fogom elfelejteni azt az időt, amikor történelemtanárom. Bocskairól, Zrínyi Ilonáról beszélt. A magyar históriának ez a megvesztegető levegője izgat...-« »Először költőnek késizültem, azután zenésznek és csak később festőnek.-« í(Gádh Marianne.) 1894—95. év. Iparművészeti Iskola éve, ott Székely Bertalan nagy hatással van reá. 1895-ben Hollósy Simonnál Mücheniben van: «-Nagyon sókat köszönhetek neki. Ritka értékes tanító volt Hollósy, s minit ember is elvarázsló jelenség. Zeneszeretete is együtt tartott bennünket. Hollósy csellózott, én hegedültem s mindketten kotta (nélkül magyar s egyéb népdalokat. . .« Szerette a müncheni éveiket elmesélni, olyan nyomorban éltek, hogy a kertből kiásták a tulipánhagymákat, s azt ették, mondta el Pátaay Pál. »Róma stúdium tekintetéiben reám nézve semmit sem jelentett.« Ráffael — nem elég festői felfogású, én vérdúsaWb színt, erősebb vezetést kívántam volna színben . . . tizenkilenc éves voltam akkor... Igen nagyon hatott rám azonban Velazqueznak Incze pápáról festett arcképe a Doria palota képtárában. Megdöbbentő pillanata volt életemnek, mikor először kerültem elébe. Hollósynál »A természet volt a szent. . .« »Én is albban az igézetben voltam ... nehézségeim akkor kezdődtek . . . amikor a magyar lelkiség tartalmáról volt szó...— hogy Hollósytól elkerültem. . . majdnem döntő hatással volt rám az orosz irodalom: Gorkij, a francia menhelyek lakói . . . sem Müch

en, sem Róma, sem 'Párizs nem tudtak meggyőzni annyira, hogy reájuk támaszkodva alakítsam ki a magyar lelkiség művészetét.« »Magamról? Beszélni, magyarázni tálán nem is esnék nehezemre, de valami lányos szemérem sokszor visszatart. . .« Később is azt felelte egyszer egy újságírónak, aki életéről, munkáiról kérdezte: »Ügy érzem magam, mint egy kislány, akinek le kell vetkőznie egy férfi előtt.« Ha eddig nagyrészt az ő szavaival ismerkedtünk meg életének néhány (mozzanatával lássuk most miként emlékeznek reá, egyéniségére barátai, növendékei. Szálfa egyenes ember volt, vállait kissé előrehúzva, poroszkáló, elgondolkozó léptekkel járt, derékból kissé előredőlt, bőre sápadt volt, legíennebb ha rózsaszín. Elekfy Jenő így írt róla: »Rendkívüli egyéniség volt. Családja, felesége és gyermekei imádták, otthon afoszoilút tekintély volt. Sohasem voltaim tanúja semmiféle nézeteltérésnek vagy családi perpatvarnak. Szeretetremíéltó vendéglátó volt, szellemes társalgó, kedves tör14