László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

hétköznapjaiban megszcfcoitt nagyságrendjében jelentkezik a távolságok szigorú megtartásával. Olyan erény ez, amire nem szokás figyelni >(sam a festők niaigy része, sem a nézők nem adnak erre), de ami otthonosságot teremt a szemlélőiben, mert olyan aránycikon belül kapja a művészetet, mint amit megszokott. Hegy kissé mélyebben megvilágítsuk, amit mondandók vagyunk: nagyon gyakran látunk például egy Birueglhet képiből kinagyított háttér részleteket s azok tüneményes szépségükkel úgy hatnak, mint önálló, közelről nézhető képek. Annak a kornak ez volt la követelménye. Aim a festői szemlélettel festett kepék 'messze lévő háttéri részleteinek kinagyítáísa nem hoz, nem hozhat ilyen értelmű, részletszépségekkel telített látványt, ímert a messze tájiakon részletet nem látunk, hanem a tekintet előtt foltókká, nagy '.arányokká tömörödik ia messzi táj, vagy ember. Nos ennek törvényeit ismerte Rudnay jobbam mint bárki a vele egykorú festők között. ^Kétszeirakkora kép inem kétszer annyi munka, hanem sokkal több« —• mondotta egyszer tömören, További megjegyzések a már megismert és imiost következő jegyzetekhez: Rudnay nágyein komolyan vette a valóságot s nem tévesztette össze a színekben szinte kierőszakolt gazdagságával. Egy alkalommal azt mondta »"bolond franciák, virágos kertet csinálnák fejből« azaz az arcbőr egységes, vagy osiák ihalaványan változó színét a paletta szivárványos színskála jávai érzékelte tik. Hogy imilyen csodákra voltak képesek ezzel a nagy impresszionisták, azt egy Renoir kiállításcin megcsodálhattam, s ma is csak áhítattal emlékezem reá, de meg kell érteni Rudnay sajátos, iföldhöztapadt s égreszárnyaló valóságlátását is. Egy ember jelleme, jellege nem Változik attól, hogy jobbról vagy báliról kapja-e a fényt, avagy éppenséggel a szabad ég alatt a színeik kristálypalotájába kerül. Márpedig Rudnay szániára éppen az ember volt a (mondanivaló s nem az, hogy a paletta színeivel hogyan változtatóik agy arcot optikai színcsodává. Ügy érezte, hegy elterelné a fiigyeimet a lényegről, hogy méltatlan lenne egy emberhez, ha csak a színek viháncolását figyelnek rajta. Baross Géza hallotta az Atyától (Kiss Lajos), hogy régen Hódmezővásárhelyem talán Telekyné kérdezte a Mestert, hogy mikor is van hát készíen egy kép : "»Miikor beáll a csend« — felelte Rudnay. Székesfehérvári előadásából: »Ügy tökéletes a kép, ha mein a valóság, haneim a képzelet látomása.« »A. magasrendű művészi alkotás csak az értelem határain túl kezdődhet. . . csak az érzelem, az emberszéllem abszolút tisztasága, a lélek, a szív 'mélységié, ezeknek extázisai vezethetnek a legmélyebb művészi igazságok megismeréséhez, a láthatatlan emberhez ...... László Gyula: A híres Rudnay ég voltaképpen alkonyi ég, amikor a nap már lement, de helye fényes, környezete fokozatosan sötétedik, óriási gömbszeletnek látszik az ég. 65