László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Chiovini Ferenc: Vállalja a festő magát egészében, látszólagos fogyatékosságalival együtt, mert a fogyatékosságok is értékes sajá­tosságokká válhatnak, ha egy életműiben következibesen keresztül vi­szik. Egy remekmű létrejiöttében — úgy mondta — egy őrült és egy bölcs egyszerre munkálkodik. Az inspirált őrült haziza fel az ötlete­ket, miket a bölcs rögtön lekontrollál. A monumentaillitás és intimi­tás ez a két ellentéltes tényező, ha egy képen belül jelentkezik Haimvay Gé'zla (Üj Magyarság) : »Magányos vagyok, nem tarto­zom se a fiatalokhoz, se az öregekhez, a magam útját járom, mert tudom, így nem tévedek el. Én ha festek, magamba nézek, befelé is festek, mert belső parancsra teszem, kezemet vezeti egy láthatat­lan kéz, de szentségtelen vakmerőségnek tartanám, ha merő játékos­ságból olyan vonalakat és színeket is raknék fel a vászonra, amelyek ingerkednek tetszetősógükkel, de nem tartóznák a lényeg kifejezésé­hez. A művészet a legfőbb tisztaság . . .« »Raffael Madonna szeme olyan mint az ég . . ,« Elekfy Jenő: »Soksztoir szép napos nyári délelőtt viharos sötét fellegekkel borított egű komor táj született. A tájkép elemeivel is szabadon sáfárkodott, elhagyott belőle, vagy az arányokat megvál­toztatta . . . többé-kevésbé fantázia szülötte bábcnyi tájak tökélete­sen karakterizálták a falut és vidékét, sokkal igazabbak voltak bár­mely természetű ábrázolásnál. . .« A »Nótá«-ról. »A festmény túlságosan a modelleken alapult és nem fejezte ki azt, amit bete akartam tenni. ..« Ekkor vált világos­sá előttem, hogy a természet leghűségesebb lemásolása, (még ha a legszebb eredményt adja is — nem elég kifejezési eszköz számoimra. Nem elszakadni a természetitől, de a valószerűségét nnegtartva át kell alakítanom, hogy a kép az én órzésvilágcimnak, ízléseimnek meg­feleljen . . .« Rudinayniafc az emberről való felfogása ós szemérme Lessége a. legjobban az aktról, mint festői témáról való felfogásán mérhető le. Nem festett aktot, legalább is nem volt jellemző művészetére. Balasyné Rudnlay Róza: Szemérmességből nem festett aktot. Leányai, de még feleslege sem mutatkozhattak még otthon sem háló­ingben előtte. Miklóssy Gábornak mondta Rudniay : »... a magyar ember a rejtett ercltiikumot szereti, szemérmessége és raffinériája kívánja ezt, nem szereti a titoktól megfosztott teljes kiltálaltságot.^ Lőrinczy Szabolcs : »Gyula Bátyám, hát miért titkoltad, hogy két ilyen szép lányod van? Azért Szafaikáim, mert kétségbeesem arra a gondolatira, hogy leányaim olyan gazemberek kezébe kerüljenek mint én, meg te. Házassági tanújuk volt esküvő után: »Sízafoikám, akár­mi is történik, az életben holtig tagadjad.« Levélben: »Az Üristen Neked mag fog fizetni ezért. Nekem, s bűnös lelkemnek s annyi 66

Next

/
Thumbnails
Contents