Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

.végettem, titeket is efognak". Egy bükkfa alá temették, a bükkfa oldalába véstek egy betyárt „duffla puskával a vállán, tarisznyával, szélös gatyában, göndör hajjal" és odaírták a nevét. Marton Vendelről mesélték, hogy olyan kemény ember volt, annyira nem lehetett kivallatni, hogy egy ízben cserfa parazsát tettek a kezébe, amely egészen átégette és mégsem vallott. Ö egyébként lopásairól volt híres. Egy ízben öccsével együtt baromfit emeltek el, mikor megcsípték őket, úgy tettek, mintha berúgtak volna, de a csibe nyaka kilátszott a tarisznyából. Tőle különösen féltek, mert aki ellenkezett vele> attól vagy lopott, vagy meggyújtotta a házát. Azzal fenyegetőzött, hogy „fölmegy a piros kakas a házodra". Idősebb korára se hagyta abba praktikáit, ekkor azonban már a falusi legények el tudtak bánni vele. Kis József fia ma is Pogány szentpéteren él, ő édesapja egykori viselt dolgainak legjobb tolmácsolója. A családi hagyomány szerint édesapját bűntelenül vádolták be, mikor egy ízben Surdról gőbölök vesztek el. A börtönből megszökött, úgy, hogy ékkel és fúróval kiszedték társával a rácsot, neki sikerült kibújnia, de társa, Draszner János kövér ember lévén beszorult az ablakba, ezért otthagyta. így lett be"tyár. Egyszer a surdi gróf kereste* Őt apjánál, a kanászszámadónál. Késő este a kastélyban puskával ráijesztett, s a gróf káromkodására megmondta, hogy ki б és azt is, hogy a betyárok így mutatkoznak be. Viselt dolgai közé tartozott a szaplányosi molnár két deres lovának elrablása. A molnár dicsekedett, hogy nincs az a betyár, aki az б két deresét el tudná vinni, mert két nagy kutyája minden betyárral végez. A betyárok a kutyákat elaltatták, s mikor vitték a molnár ablaka alatt a két lovat, beszóltak rajta: „na mónár, főketheted a kutyákat, itt visszük a két derest." Szentpéteren a kocsma mögött volt olyan fedezék, amely a betyárok menekülésére szolgált, ha jöttek a zsandárok. Mindig voít olyan emberük, aki előre jelezte a veszélyt. Többen a betyárokkal való kapcsolatuk révén gazdagodtak meg. Kis József betyár kedves dalai közé tartoztak a Patkóról szóló „Nem messze van Kismargitta", azután a „Nem akar a vezérürü legelni"

24 kezdetű ballada és az „Én is vótam ződ erdőnek betyárja" kezdetű bujdosó betyárének, melynek versszakai között régebbi eredetű, igen költői részek keverednek gyengébb versezetű újabb szakaszokkal. Első versszaka: „Én is vótam ződ erdőnek betyárgya Semmi hasznát se vöttem én utána Esik a hó, fújdogál a fergeteg Maj mögvöszi testöm-lelköm. a hideg." 9Ï