Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

Elterjedt betyár-ballada volt itt a Bene Vendelről szóló is, amelynek щ már csak töredékét ismerik. IV. NÉPZENE, TÁNC A faluban kb. az 1910-es évektől kezdődően magyar banda működött: „két prímás, sípos, kontorás, cimbalmos, bőgős", ezek csak lakodalmak és tűzoltóbálok alkalmával zenéltek. Az egész környéket bejárták, több ízben Kanizsán is muzsikáltak. Kisebb összejöveteleken, fonóban, disznótoron, tollfosztáskor. komabálokon, vasárnap délutánonként citorára, vagy „dudára" táncoltak. A duda, vagy bőggő azaz köcsögduda úgy készült, hogy tejesfazékra hólyagot kötöttek, közepére nádszálat rögzítettek, s a nádszálat újjal húzogatták. A pásztorok és betyárok bőrdudára, furulyára táncoltak. A táncok közül kiemelkedett különlegességével a pásztorok férfitánca, a „kanásztánc", s lakodalomban a szakácsnő tánca: „a borosüveg-csárdás". Csak töredékét mutathattuk be a község egykori szellemi kultúrájának. Az itt ismertetett kevéske anyag is felvillantott keveset abból, amit mintegy 50—70 éve hordoztak mindennapi életük külső rendjében és tudatuk mélyén az itt élő emberek. Kísért még a múlt emléke a régi haragokban, félelemérzésekben, önkéntelen gesztusokban, a reflexekben. De ennek a múltnak ismerete sokat segíthet a jelen átformálásában.