Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

szederbokorbú adott, ehajtotta róla a havat, s alatta ződ vót a levél. Akko összepörőtek. Azt monta az ördög: te nagyobb ördög vagy шщк én. így megszabadút tőlük." Az ördöngös kocsis vagy csikós meg tudta állítani akárkinek a lovát, és csak ő tudta megindítani. Úgy tette, hogy kezével megtörölte a kocsirudat. A boszorkány elvette a tej hasznát, vagy a tojásét. Ha pedig valaki lopni próbált az övéből, annak mögkötötte a kezét, hogy nem tudott elmozdulni, csak akkor, ha ő megütötte háromszor mogyorófa vesszővel. A boszorkány kutya, macska képében járt, vagy szarva volt, erről lehetett megismerni. Aki karácsony éjjel a templomban a maga készítette lucaszékre állt, az megismerte, hogy ki a boszorkány, de kört kellett maga köré rajzolnia, hogy el ne pusztítsák. Д tejrontás ellen úgy védekeztek, hogy a tehén első tejével, a JQcstejjel gyerekeket itattak meg, miközben szitán keresztül vízzel beszentőték őket, így hitük szerint nem fértek hozzá a rossz aszszonyok. Lucakor ajtón, ablakon, kapulábfán istenátkozta tüskét vagy nyírfaágat tettek keresztbe rontás ellen, még a kuleslukba is belefűztek és a kilincsre. Д katolikusok szentelt mirhával füstötték meg a tehén kötelét. Ha megtörtént a rontás, már nehéz volt elhárítani, legfeljebb a rontót „mög lehetött ríkatnyi". Az öntőasszony a beteg tehén kötelét megöntötte viasszal, s abból állapította meg, ki okozta a bajt, hová ásta azt az eszközt, amivel a rontást előidézte. A tejrontót arról is felismerték, ha három szál istenátkozta tüskét hoztak az erdőből, összekötözték és avval addig verték a véres tejet, míg egy csöpp se maradt a tálban, ekkor a rontó megjelent és megszólalt, mert a rontott tej verése neki fájt, A veréstől aztán megbetegedett. A rontott tejet kereszttapon (küszöb) szűrték, fésűt is tettek alá, hogy a rontás megszűnjék. A garabonciás hét foggal született gyerekből lett, akit 7 éves korában elvittek a garabonciások. „A garabonciás valamikó járt 1еде a földön és mönt a faluba végig, kért a házaknál tejet. Mögmonta annak, aki azt hazudta, hogy nincs, hogy mennyi fazékkal van, és mennyi van megaludva. Aztán hallottam, hogy vót egy szogagyerek, azzá összeüt a garabonciás beszélnyi a hűsre. A gyerök evôfcfce a garabonciás könyvét, aki elalutt űve. A gyerök addig óyjasta, hogy egész fölemelkedtek a levegőbe. A garabonciás fölébredett, amint elvötte, úgy fordított egyet a lapon, s így lassan simán Jöttek le, máskülönben leestek vóna." A garabonciás, ha megharagudott egy községre, jégesővel verte el a határát. A felhőben járt. •• 85