Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

tornak, továbbra is rettegésben tartva a lakosságot. Róluk ma is az élmény erejével szólnak. Pogányszentpéternek, mint a Kaposvár—kanizsai országúton,

3 a paraszti áru- és csereforgalom útvonalán fekvő községek egyikének fontos közvetítő szerepe lehetett a különböző vidékek népi hagyományainak átvételében, megőrzésében és továbbadásában. Mélyebbszántó kutatásnak kell majd eldöntenie, mennyire képez Pogányszentpéter a környező községekkel együtt (Liszó, Iharos, Iharosberény, Nemespátró) átmenetet szellemi kultúrájával a drávamenti horvát hatású vidék, a belső-somogyi, a zalai dombság, valamint a Göcsej vidékének hagyományai között. A szájhagyományokat itt is a falu szegénysége: uradalmi cselédség, napszámosok és néhány holdas parasztok őrizték jobban, mint a több földdel bíró parasztok. A társadalmi különbségek vallási különbségekben is megmutatkoztak. Az őslakosság s az ezekből kikerülő módosabb „pógárok" rendszerint evangélikusok, a cselédek, napszámosok, de a szegényparasztok nagyobb része is katolikus volt. A múlt század 50-es éveinek felmérése szerint „népessége 374, többnyire ágostai"

4

. Az 1928-as adatok már arról tanúskodnak, hogy a községben 470 katolikus és 274 evangélikus élt.

5 Az adatok magyarázatául szolgál az, hogy az evangélikus lakosságnál az egykezes miatt nem történt a létszámban gyarapodás. A hagyományok egyes csoportjaihoz nem egyformán viszonyultak a falu különböző rétegei. A közvetlen anyagi hasznot jelentő szokásokat, mint az aprószenteki sibárolás, betlehemezés, háromkirály-járás, lucanapi kotyolás, karácsonyi, újévi és névnapi köszöntés, ahol pénzzel jutalmazták a háziak a produkciót, kizárólag a szegényebb katolikus gyermekek őrizték meg. „Pógár gyerek erre nem vót ráutalva" — hangzik ma is a vélemény arról, hogy miért nem vettek a szokásban részt a módosabb parasztok gyermekei is.

6 Egyes reprezentatív célzatú szokásoknál viszont, ahol a rangot, gazdagságot lehetett mutatni (lakodalom, paszitvivés, temetés, húsvéti ajándékozás, komatál-vivés) élen jártak a módosabb családok. A falu életének ünnepeiből, mulatságaiból az uradalmi cselédek többnyire ki voltak zárva, különösképpen állt ez a lakodalmakra. Ha'mégis be akartak ilyen helyre jutni a mulatni vágyó „nem hivatalos" fiatalok, felöltöztek maszkának és így tánccal, tréfálkozással színesítve a mulatság eseményeit a gazda vendégszeretetét elnyerték, és elvegyülhettek a sokadalomban. A gyermekjátékokban a gazdagabb családok gyermekei többször vehettek részt. À legtöbb játékra ma is ők emlékeznek, hiszen őket B3