Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)
ben egyúttal a táj egyre fokozottabb benépesültségének, az emberi munkaerő értékcsökkenésének is jellemző mutatója. A kultúrtáj szűkösségére utal az a körülmény, hogy a szerződés különös hangsúllyal foglalkozott az irtással. Az irtások után általában 3 évi teljes adómentességet biztosított. Az új szőlők után pedig ezt a 3 évet még kettővel meg is toldotta. Különösen szorgalmazta a szőlőtelepítést a szerződés, hisz egyik pontjában kilátásba helyezte, hogy a Szt. Mihály tói karácsonyig tartó korcsmáltatási jogot egészen Szt. György napjáig kiterjeszti. A táj fokozatoss termővé tételét az uraság nem a mindenáron történő rendszertelen irtások útján kívánta megvalósítani, hanem tervszerű munkák végeztetésére törekedett. Ezért az irtási munkákat csak az ő engedélyével és csak a megjelölt helyen engedte végeztetni. Summázva a mondottakat: a megművelt földek eredetét tekintve, a falu irtástelepülésnek látszik. A robot és a pénzszolgáltatások mellett az újonnan települők kilencedet és tizedet fizettek — a szerződés szerint — a megyei gyakorlatnak megfelelően. Az ekkor általános panaszokat kiváltó hosszúfuvar sem volt ismeretlen a pogányszentpéteri telepesek előtt, ezt azonban a helyi korcsma számára történő — meghatározatlan mennyiségű — urasági bor szállításával megválthatták. A hosszúfuvar említése inkább csak fenyegetőzésként szerepel a szerződésben, bevezetését az uraság mindenkor a jobbágyok magatartásától tette függővé. Jelentős volt a szerződés utolsó pontja is, amely a jobbágyok költözési jogállását szabályozta. Más szerződésekhez hasonlóan, itt sem vitatták el a szabadköltözés jogát, az a megszorítás azonban, hogy az elköltözés esetén a jobbágy minden ingó- és ingatlan vagyona — ha egyenértékű cseremunkaerőt nem tud állítani — a földesúré marad, fiktívvé tette a költözködés szabad jogát, mivel az, így a jobbágy számára csak nagyon ritkán, vagy éppen soha sem használt lehetőség maradt. összefoglalva most már a települési szerződésben foglaltakat, a következő megállapításokat tehetjük: 1. Az a tény, hogy a szerződés viszonylag késői, döntően határozta meg a falu életét. A század eleji településekhez viszonyítva lényegesen magasabb a robot, s eléri azon helységek szintjét, amelyek már korábban is urbárium alapján szolgáltak. 2. Az irtások kijelölése, a büntetések súlyossága, a költözködés megnehezítése és az adózással kapcsolatosan az általános megyei gyakorlat hangsúlyozása, mind azt mutatják, hogy a községnek viselnie kellett a késői betelepülésnek minden hátrányát.
