Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

3. A szerződésből arra is tudunk következtetni, hogy a megye is fokozatosan benépesülvén, mindenütt megindultak a szolgáltatások egységesítésére irányuló törekvések. * A fentebb vázolt állapotban 1767-ig lényeges változás nem történt. Az ekkor keletkezett kilenc kérdőpont (novem puncta) és a valamivel későbbi relatió csak két lényeges dolgot rögzített, mely súlyos nehézségeket okozott a falunak, és ugyanakkor az erőteljes allodiális gazdálkodásról árulkodik. Az ezekben foglalt vallomások ugyanis a csekély legelőt és a faizási jog teljes hiányát kifogásolták. A legelő csekélységét különösen éreztette az, hogy — a szőlőket nem számítva — az egy családra jutó földmennyiség 7 osztályozott hold körül mozgott, és ez, tekintve a nyomásrendszerrel együtt járó kötöttségeket és az egykorú 3,5—4-szeres termésátlagokat, alig-alig volt elégséges a család számára. Igaz ugyan, hogy az 1749-es contractus a makkoltatást lehetővé tette, ezért azonban ugyanazt a bért követelte az uraság, amit idegenektől is kaphatott volna. A makkbér megállapítása körüli esetleges önkényeskedés tehát a sertéstenyésztés jövedelmezőségét erősen csökkentette. A faizási jog teljes hiánya pedig, az, hogy még épületfát is csak külön szabályok megtartásával lehetett szerezni, a környező nagyterületű erdőket tekintve érthetetlennek tűnik. A probléma megoldásának igénye nélkül a majorsági makkoltató sertéshizlalásra, esetleges uradalmi fakitermelésre, vagy hamuzsír égetésére kell gondolnunk az említett problémákkal kapcsolatban. Az urbárium elemzésénél először a szolgáltatásokkal foglalkozunk, és csak ezután nézzük át az úrbérrendezéskori birtokállapotokat. 1749-től a természetben fizetett kilenced és tized változatlan marad, fizetni kell a háztartásonkénti 1 flór. árendát, kender-, tojás-, baromfi-ajándékot. Az általánostól csak annyiban különböznek ezek az adatok, hogy hiányzik közülük a főzött vaj ajándékozásának kötelezettsége. Ez a tény és a legelők panaszolt csekélysége a szarvasmarhatenyésztés elenyésző jelentőségéről beszél még akkor, bár a Josephinische Aufnahme már a vaj-ajándékot is nyilvántartotta a községekről felvett adatai között. Közelebb visz bennünket a falu belső rétegeződésének megértéséhez a birtokviszonyokra vonatkozó adatok elemzése. A jobbágyföld négy alapvető típusa közül — telki, maradvány, irtás, szőlő — mi csak kettővel, a telki és az irtásföldekkel foglalkozunk. Az elenyészően csekély telki föld mellett maradványföld aligha le»