Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

látott vas. káposztavágóval.

45 Az őszi káposztaeltevéshez ' sok gazda tölgyfából nagy, gyaluszerű aprítót készített, káposztagyalulót^

5 melybe három-négy kaszapengét is erősítettek egymással párhuzamosan. Ezek nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A szegényebb családok fából faragott és kilyuggatott mácsikszedő kanalat használtak (cserépszűrő helyett), de házilag készítették a kisebb-nagyobb evő- és főzőkanalakat — van a múzeumban egy méteres lekvárkeverő nagykalány^

1 is, a kanáltartót, a kovászfát, 48 a metélőlapickának is használt mángorlófát,

49 sőt a burgonya törésére szolgáló, lábakkal ellátott vagy láb nélküli krumplinyomó^® is. A régi háztartások nélkülözhetetlen darabjai voltak a fatálak és a fa lábosalátétek. A törött, vagy elkopott kaszapengét sokféle képpen hasznosították. Tüskéjére nyelet húztak és mint kaszakést káposzta, csalán, burgundirépa, stb. levelének aprításához használták. Szívesen gyártották házilag késeiket is. A kitűnő acélpengéket szarvas- vagy őzagancsból készített nyélbe illesztették. A szabadtűz mellett sokat szenvedtek az asszonyok. Csípte a szemüket a füst, s á tűzhely perzselő melege sem volt kellemes. Télen jól felöltözve, kendőben főztek, mert a konyha ajtajának felső része mindig nyitva volt, hogy a gomolygó füst eltávozhasson.. „Egyfelül meleg volt, a lábuk meg majd elfagyott" — emlékeznek vissza arra az időre az öreg asszonyok. Ezért a 20-as évektől — aki csak tehette —! építtetett régi házára is kéményt és átalakíttatta a. füstöskonyháját. Tűzhelyet rakatott bele, vagy asztali sporhertet. vett. Az öntöttvas edényeket, ha nem volt lába, továbbra is használták, ha volt, leütötték, és vettek zománcos lábosokat, fazekakat. A cserépedények kikerültek a kamrába, ahol zsírt, tepertőt, lesütött húst, vagy télire eltett uborkát, paprikát tartottak benne, esetleg a padláson szárazbabot, aszalt gyümölcsöt, magokat, pihetollat tettek bele. Tárolóedényeiket fából készítették vagy vesszőből, szalmábólkötötték. A tojást kerek fatálban, a sót falra akasztható fedeles sótartóban,- a zsírt dongákból összeállított

51 favéndőkben tartották. A kenyeret a kamrában, a gerendába szegezett, tartólécekkel ellátott kenyértartón

52 tárolták, hogy szellős helyen legyen, de az egér se .férhessen hozzá. Rozsszalmából kötött edényeiket tüskeszeder vesszejével készítették. Ezek többnyire kerektalpú, kihasadó, különféle méretű, szűkszájú darabok voltak, s gabonát, babot, diót, mo63 -•••