Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

gyorót, tojást, vagy a kisebbekben sót tartottak. A takarmánytök levágott, kibelezett héjában

53 is tartottak néha ezt-azt a padláson. Az ivóvíz és a bor szállítására a 40-es évekig cserépkorsót, csöcsöskorsót használtak. A nagyobbakban a hegyről hozták haza a bort, a kisebbekben a mezőre vitték. (A hegyről sokan kis kengyeles fahordóban, bucskában hordták a bort.) E korsóknak a fülén kis szopóka volt, csocs, ezen keresztül szívták az italt, mely, ha ki voltak melegedve, akkor sem ártott meg". Nem melegedett meg benn a bor, de meg azért is jó volt, hogy lassan jött a csöcsin, úgy kellett belőle kiszopni, nem forrázta le vele a tüdejét senki." A gyümölcsecetet, amit a hegyen nagy álló hordóban tároltak, otthon fekete korsókban (31. kép)

54 vagy kőkorsóban tartották. Ha kifogyott, a hegyen újra teletöltötték. Ha sok volt a munkás, és több borra volt szükség, széles szájú nagy boroskorsó-Ъап (33. kép) vitték, főleg a hegyen. Lakodalomban is ilyent használtak, de díszesebbeket. Szájuk a kiöntőesőr előtt félig fedett volt.

55 Ezekbe eresztették a csapravert hordóból a bort, s ebből öntötték tele az asztalra tett üvegeket. A boroskorsókat a demizson, a fonyottkorso váltotta fel. A készen vett üvegeket a 30-as években maguk fonták be fűzvesszővel.

56 A szentpéteri arszonyok fő jövedelme a piacozás volt. Mindig sok tejfölt, túrót vittek Kanizsára eladni. A tejet karcsú cserépfazekakban szűrték el és gondosan letakarták keménypapírból vágott kis fedővel. A hosszú nyakú tejesfazekat jobban szerették, mint a valamivel szélesebb szájú, rövidebb nyakút (32. kép), mert. mint mondták, „jobban feladta benne a tej a fölit." Csak a legritkább esetben tudják megmondani, hol készítették oz egyes cserépedényeket. Többnyire Kanizsán, vásárban vagy piacon vették őket, avagy helyben, kocsiról áruló gerencsérektől cserélték búzáért, rozsért, kukoricáért, borért. A csurgói és zákányi fazekas, s távoli, Vas megyei gerencsérek jártak hozzájuk vásározni Napjainkban a tejesedényeken kívül alig használnak cserépedényt. Zománcos lábosokban, fazekakban főznek, — az alumínium edényt nem szeretik, legfeljebb a tejeskannát •— és sok háztartásban van már hús-, mák- és diódaráló is. Az esztergályozott famozsár azonban ma is nélkülözhetetlen darabja a háztartásnak, A konyhát lakókonyhaként használják, ott étkeznek a többnyire viaszosvászonnal leborított asztalon. A legtöbb konyhában van egy ágy is. Étrendjük ma is hagyományőrző, az ételek választéka azonban jelentősen bővült. 64