Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

kellett annyira félteni, másrészt, mert a cserépfazék alá vasháromlábat is kellett tenni, ha azt akarták, hogy gyorsan forrjon benne az étel. A vaslábos alá közvetlenül rakhatták a parazsat. Rántást, sült tojást — olyan ételt, amit sütni kellett — mindig ilyenben készítettek. A húst és a rétest kemencében, kisebb-nagyobb cseréptepsiben

41 sütötték. Ezek lapos és kerek tálak, hogy minél több férjen el belőlük a kemencében. A húsok és a rétes sütéséhez nagyobbat használtak, a pogácsához kisebbre volt szükség. Pogácsát sütöttek főggyén is, ilyenkor a tésztát keményebbre gyúrták, s a kenyér-, vagy kukoréssütő lapáton nyújtották, lapították el. Ügy tolták be a tisztára pemetelt kemence földjére, mint a kenyeret. Használaton kívül a tepsiket nagyság szerint egymásba rakva az éppen használaton kívüli tűzhelyen, a kemence tetején, a pócon vagy a padláson tartották. Az ételt abban az edényben, amiben készült, — mivel kormos volt — sohasem tették az asztalra, előbb mindig kerek cseréptálba öntötték. Aztán vagy abból fogyasztották el, vagy — és ez volt a gyakoribb — cseréptányérokba merítettek belőle. Sok ilyen kis tálszerű tányér*

2 volt minden háznál, mert könnyen törött. Általában minden családtagnak megvolt a saját tányérja, s a gazdasszony kinek-kinek abba tálolt. A kerek tepszit azonban, ahogy a kemencéből kivették, úgy tették az asztalra. A kifőtt tésztát, a mácsikot mindig ilyen tepsiben tálalták. De ebben adták asztalra a nagyobb darabban sütött húsokat, a csurkát és a dödöllét is. A mácsikot, miután abroszon ellapították és lapickán felvágták, nagy fazék forró vízben egyszerre főzték ki. Amikor jeljött a víz színére, nagy cseréptálra tett kilyuggatott fenekű kétfülű cserép mácsikszűrőbe öntötték.

43 Mikor a főzővíz lefolyt róla, ráburították a cseréptepszire, forró zsírral megöntötték és rátették a hinteléket; túrót, tejfölt, mákot vagy diót, néha csak a parasztul zsírban megsütött vöröshagymát. Régebben mindig második lisztből gyúrták a mácsikot — ha rozslisztjük volt, akkor rozslángból —•, és mielőtt leszűrték, jól megöntözték hideg vízzel, hogy kemény tésztát kapjanak. Ha volt rá idejük, jól megpirították a tűzhely szélén, hogy jobb ízű legyen. „Még májig is a számba az ízi, amikor öreganyám főzött" — mondta egy 48 éves asszony. A főzéshez szükséges egyéb eszközeik fából voltak, ezeket a gazda maga készítette. A húsokat, májat, szalonnát deszkán vágták fel. Ezt a városban látottak mintájára, egy darab tölgyfából maga faragta ki. Volt, aki a széleit is kicifrázta.

44 Ilyen deszkán aprították a mácsikra, vagy a rétesbe szánt káposztát is két, kis fanyéllel el«2