Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

stafíírungba — az 1910-es években pedig a kétajtós szekrény. Napjainkban a legtöbb leány egész szoba bútort kap. Visszatérve a századforduló bútoraira, meg kell még említenünk a falitékát

34 is. Ez a háromszögletű szekrényke a sarokpad felett, ill. a tálas alatt függött a falon. Az ajtó melletti falon, a hatha mellett lógott általában a faragott kendőtartó, az ajtó mögött pedig a fogas. Utóbbit őzagancsból, őzlábból is szokták gyártani. Az ágyak felett elmaradhatatlan volt a mennyezetgerendához szegezett rúd. Erre akasztották este levetett ruháikat, A bútorok nagy részét Kanizsán vették, vásáron. Otthon csak a legegyszerűbb darabokat készítették: Legfeljebb a faragott támlájú székeket, a tálast vagy a fogast. Asztalos Szentpéteren nem is volt, csupán egy ács, aki tetőket, sírkereszteket, koporsókat csinált. A körüpadokat a felszabadulás után kezdték a fiatalok kidobni. Újabb bútort vettek, a két ágy egymás mellé került mint a polgári hálószobákban, az asztal pedig 4 székkel az ágyak elé. A sublőd és a tulipános láda kikerült az előszobába vagy a kamrába, utóbbi néha a pajtába vagy az istállóba, esetleg fel a padlásra, lisztesládának. Hasonló sorsra jutottak a bölcsők is.

35 (27. kép.) Eltűntek már a szentpéteri házból a magukcsinálta apróbb használati tárgyak is, mint a kisszék, a csizmahúzó, miska,

26 a gyertya- és mécsestartó, a képkeretek és a fali sótartó, stb. Helyüket az üzletekben kapható sokféle gyári áru foglalta el, kisebb részük — mint a pipicstartó — végképp eltűnt a paraszti otthonból. A füstöskonyhának alig volt bútorzata: csupán a bejárati ajtó melletti vagy a hátsó falon volt egy tálas, esetleg egy vastag pallóból ácsolt disznóbontószék, egy kisszék, s a kemence, ill. sütés kellékei: a pemetj a sütölapátok, a fazékvilla — esetleg kurugla — és a szénvonó. Állt itt még egy öveges Ъодуа, melyben repce- vagy tökmagolaj égett, s még régebben kovácsolt vagy házilag gyártott fáklatartó. A szentpéteri legény addig nem nősülhetett meg, míg szép vékony, karhosszúságú fáklákat nem tudott faragni világítás céljára. Erre azonban már csak a legöregebbek emlékeznek. A tűzhelyen voltak a főzőedények, s a gerendára szegezve a faszárogatő rúd, a szárító. Az első világháború óta tömegesen bontották le a füstös- és bóthajtásos konyhákat. Az újonnan berendezett konyhákba asztal került székekkel, vizespad és edényes állvány, stelázsi. Napjainkban csaknem minden konyhának az üveges konyhakredenc az uralkodó darabja. A szobából kiszorult avult bútordarabok a kamrában nyernek elhelyezést. De található itt gabonás hombár, lisztes láda, kiszolgált 5 7