Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

lemezeket stb-t kötöztek. Ha mégis elpusztította volna a vaddisznó vagy a szarvas a termést, az uradalom kártérítést fizetett érte. HATARHASZNÁLAT—FÖLDMŰVELÉS A községeknek a múlt század közepéig csak kevés szántója volt,

24 melynek egyik felét évről évre parragon hagyták. Nem szerették a mezei munkát. A csaknem föld nélküli paraszt is lenézte a cselédet és zsellért, aki köteles ura parancsára a mezőn dolgozni, akár akar, akár nem. Pedig emezek általában nagyobb ínségben éltek, mert a cseléd — ha jég verte el a határt, ha aszály volt —, megkapta konvencióját. Legnehezebb a 6—10 holdas paraszt élete volt, mert cselédet tartani nem tudott, tehát nagyon sokat kellett dolgoznia az aránylag kevés jövedelemért. Nagyon szemléletesen beszél erről az 58 éves Nóvák Mihályné: „Legtöbbször éjjel mentünk aratni is, éjjel hordtuk a gabonát, hogy ki ne peregjen a szem. Igen szerettem éjjel menni, mert mire mások fölkeltek, mi már előre voltunk a munkával. Nagy bolondok voltunk. Nem lehet összehasonlítani, ahogy mi dógoztunk, meg ahogy most dógoznak. Én még arattam saróval is odahaza. Alig kimarattam az iskolából, édesanyám már tanítgatott, hogyan kell." Mesélik, hogy a legények nősülésükig nem is végeztek mezei munkát, csupán legeltettek, őriztek. Legeltetésre az erdő mellett éppen parragon maradt határrész szolgált. Erre hajtották a jószágot a csordások, gulyások s az uradalmi juhászok is, így az évről évre kapott természetes trágyát. Jószág volt bőven, annyi, hogy némelyik gazda 3—4 tehénnel is szántott. Egyik évben a Magasdűlő, másikon a Berekallai volt parlagon. Arra is emlékeznek, hogy nyáron, a legnagyobb dologidőben a felnőtt legények összementek lityázni (játék), mert volt rá idejük. Az 1860-as években megindult vasúti forgalom hamarosan éreztette hatását a Kanizsa-környéki falvakban. Az uradalmak jelentősen megnövelték vetésterületüket, s kihasználva a kedvező értékesítési lehetőségeket, megindult a nagyobb arányú piacra termelés. Mindez egybeesett a kiegyezés utáni gazdasági konjunktúrával, melynek következtében országszerte nagy lendületet vett a mezőgazdasági termelés. A falu lakossága ez idő tájt rohamosan gyarapodott, ezért egyre aprózódott a földterület. Lassan minden talpalatnyi helyre szükség lett. Kb. 1890-ben váltotta fel az ugarozást a vetésforgós rendszer.