Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

arra, hogy ne düllön. Ezt a munkát mindig a gyakorlottabb szénégető végezte. A következő sort már fekve rakták, vízszintesen. Rutinos szénégető tudta, hogy milyen szélesre kell raknia az alsó sort, hogy formás legyen a boksa, s 8—10 sornál ne legyen magasabb. A jól megrakott boksa olyan volt, mint egy szép háztető. Kivéve egyik végén a tetőt, 8—10 centiméter vastagon az egészet betakarták levelessel, fölötte pedig vastagabban homokkal, földdel. Lapáttal hányták rá a homokot, a lapjával meg jól ráveregették. Ha ezt hanyagul, lelkiismeretlenül végezték, levegő ment a boksába s kigyulladt. A boksát minden délután kannából megöntözték, főleg nagy melegben, hogy le ne folyjon róla a por. Télen, ha nem volt leveles, az uradalom másra nem használható ázott szénát, szalmát küldött ki erre a célra. — A födetlenül maradt tetőn hagyott lyukban aprófával tüzet gyújtottak. Erre fellángolt, begyulladt a boksa. Nem sokáig lángolt, hamar betakarták. Ezután 4—5 napig nagyon kellett őrizni a kúpot. Mindig ketten égettek. Egyikük állandóan figyelte, őrizte a boksát, a másik pihent. Nappal a közelében fát fűrészelt, 50—€0 centis darabokat vágott, halomba rakta, hogy kéznél legyen, ha tömni kell. Éjszaka legtöbbször a kunyhói bejáratánál figyelt, onnét vigyázta. Azt nézte, hogy sziporkázik-e, vagy nem megy-e két fűstye. Mert ez azt jelentette, hogy kilukatt. Akkor, ha nem volt .ügyes az égető, fellángolt a boksa, leégett a kúp. Ezt, hacsak lehetett. .nem várta be, hanem azonnal költötte pihenő társát, és tömtek. Egyikük hordta, szórta a levelest a kúpra, másikuk létrán felment rá, s berakta fával, levelessel, földdel és szénporral a lyukat. 18—20 napig égett a boksa, egyre kevesebb lett a füstje. Mikor kiégett, már nem füstölt, csak lebbögött, remegett fölötte a levegő. Megkezdődhetett a húzás. Ekkor került sor a besegítőkre. Kijöttek az asszonyok, nagyobb gyerekek is vizet hordani, locsolni, ötenhatan is voltak néha, egymást váltogatták. A férfiak 8—12 ágú villájukkal a kúp egy-egy kisebb részéről leszedték a port, levelest, — az akkorra már átégett, potyogott, hullt róla — és kirakták ,a szenet az előkészített térre. Ha az égetés jól sikerült, akkor szép gömbös volt a szén, hosszú, nagy darabokban maradt. De volt apraja is, meg pora is. Gereblyevei kigráblolták, külön rakták, minőség szerint osztályozták. Az apraját is értékesítették, az jó volt a kohókba. A porát félrehúzták, felhasználták a következő égetésnél takaráshoz. A besegítők szorgalmasan locsolták a kész szenet, de öntözték a még takart boksarészt is, mert ilyenkor, mihelyt levegő érte, nagyon hamar kigyulladt. A placcon a szén gőzölgött, kifútta a vizet. Azon voltak, hogy estig végezzenek a húzással, ki is hűljön a szén, és össze is lehessen 4.7