Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)
el, legtöbbször a máséba. Többnyire régi katonai puskát használtak. Egyesek maguk eszkábálták különféle régi lőfegyverekből. 15 Hallottunk olyan rapsicról, ráspic-ról is, aki még a közelmúltban is elöltöltőn puskával járt, mégis mesterlövésznek számított. Az elöltöltős puskák napjainkra eltűntek, puskaportartó szaru azonban még akad néhány. Külön figyelmet érdemel az a puskaporos kulacs, 16 melyet Pécsek István ajándékozott a kanizsai múzeumnak. 2—3 rapsic szokott együtt lesre menni, főleg a vad párzási idejében. Egyikük síppal, szájába vett nyírfakéreg-darabbal vagy lúdtollal csalogatta, hítta a vadat, a többi lövésre tartott fegyverrel leste az eredményt. Volt idő, amikor a szentpéteriek hajtóvadászatot is rendeztek — saját hasznukra. (Gyakorlatuk volt elég, évszázadokon át működtek haj tóként a földesúri vadászatoknál.) Ilyenkor álruhát vettek; kifordították kabátjukat, vagy női ruhát öltöttek, hogy az erdész, ha netán rajtuk ütne, ne ismerje meg őket egykönnyen. Volt öreg, aki maga gyártotta vadászszéket is vitt a tiltott lesre. 17 Akinek nem volt puskája, bokorra vagy ruganyos fiatal fára szerelt dróthurokkal fogta az őzet, a nyulat. De vadászták hurokkal a foglyokat és fácánokat is. Télidőben gyakorta tettek ki kukoricacsőre szerelt, lószőrcsatos tört. A madarakat is fogták pálinkáskenyérrel vagy pálinkával átitatott kukoricával, gabonával. Ettől megrészegedtek, s rászédültek a hóra. A fiúgyerek már 6—7 éves korától csuzlival járt, s ahogy teltek az évek, úgy tanulta meg és alkalmazta a népi vadfogás egyre fejlettebb módszereit. Az első tőrt bátyja vagy nagyapja készítette neki, s a gyümölcsösben állították fel. így vált lassan a vadászat szokásává, gyakran szenvedélyévé. Itt kell megemlítenünk, hogy a szenvedélyes, puskás rabsic lenézi a hurokkal, tőrrel manipulálót. A vasból való tányércsapdákat s a fából gyártott billentős- és zárkás csapdákat a róka, a görény, a menyét — otthon a patkány és az egér — elejtésére használják. Ezeknek sokféle és ötletes változata található ma is a kamrákban és a padlásokon. A tiltott vadászatért gyakran törvény előtt feleltek, s hónapokat ültek miatta. De ezt szégyennek soha nem tartották, csunán balszerencsének. Sajnos, előfordult az is, hogy halálesettel végződött egyikmásik vadászat. Számtalan ezzel kapcsolatos izgalmas, igaz és költött történet kering a nép között. A felszabadulásig itt élt Somogy megye egyik legjobban megszervezett, legösszetartóbb rabsic-társasága. Baráti körben vagy a pincében bor mellett büszkén dalolgatták: 42
