Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

„Élet, élet ez ám a gyöngyélet, Rabsic legén meglövi az őzet. Ráspic legény meglövi az özet, Látod bábám, kedves kisangyalom Ez ám a gyöngyélet." AZ ERDEÍ JOG A szentpéteri úrbéri közbirtokossági erdő 1848, a jobbágyság felszabadítása óta létezik, és 159 kat. hold terjedelmű. Zömmel bükkös, gyertyános és tölgyes, de akad benne fenyő és akácfa is. A terület 120 jogarányra tagolódott, mely 80 tulajdonos között oszlott meg. Egy jogarány alapján a gazda egy tehenet és egy disznót hajthatott az erdőre, valamint részesülhetett az évenként kivágásra kerülő 100 m

3 fából. E hivatalosan engedélyezett fakitermeléstől azonban gyakran eltértek. Korábban az egész erdő földesúri birtok volt, melyet a jobbágyfelszabadítás után — visszaemlékezésük szerint — úrbéri ledolgozással váltottak meg. A legeltetési jog a birtok nagyságától függött. Módos gazdának 10 joga is lehetett. Ebből szabadon eladhatott, vagy vásárolhatott hozzá. Eladási ára 100—120 pengő volt. Örökölni is lehetett, a telek elaprózódásakor azonban kevesebb lett az is. A legeltetési társulat 1934-ben alakult. Ekkor választották le az erdőből az 55 kh terjedelmű üzemterves erdőrészt is. Azóta ez a szervezet volt jogosult az erdei jog, a fakitermelés és a legeltetés felügyeletére. Tagjai mind a jogarányosok közül kerültek ki, de a választmányosok közé a féljoggal rendelkezők is bekerülhettek. A könyvkassza-kimutatás a jog elaprózódását ill. eladását jegyzőkönyvben rögzítette az erdészeknél. Az erdő joggal azonban nem volt senkinek sem különösebb joga egy bizonyos erdőrészhez, mert az egész közös tulajdonban volt. „Hajnalban már a lámpavilágnál etettünk 10—12 állatot, abban volt négy ló, a többi meg marhák, tehenek, borjúk, aztán még sötétben mentünk Hidegkutba nagy erdőt, bükkfát irtottunk. Ott Hidegkuton 12-ben kezdték azt a tábla erdőt vágni, és még ki is köllött a léniára hordani. 2 pár lóval, 2 pár fogattal hordtuk. Egyik párral az uram, a másikkal én. Vót ollan idő, hogy egy nap döntöttünk ki egy fát, vót az méter vastag is, meg még annál vastagabb is. Majdnem két méter hosszú fűrészünk vót, és volt, hogy megértük a törzsrészt éppen csak húzogatni. Én minden nap fűrészeltem, mint az emberek. Egyik felét az uram húzta, a másikat meg én. Mindig néztük, hogy merre van